Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A kicsépelt gabona tárolása a magyar parasztok gazdálkodásában

5. A dolgozat kísérletet tett arra, hogy a termelés és a fogyasztás intenzitásának és a gabonatárolás módozatainak összefüggéseit részleteiben feltárja. A rendelkezésre álló forrásanyag azonban csak az általánosítás szintjén megfogalmazható következtetést engedett meg, nevezetesen azt, hogy a gabonatermelés mindenkori mennyisége, illetőleg a cereáliáknak a táplálkozásban betöltött szerepe kétségtelenül befolyásolhatta a raktározás módozatait, de a 19. századot megelőző időszakban ezt konkrét példákkal nem lehet igazolni. Nagyjából ugyanerre az eredményre jutottunk akkor, amikor a termelési és fogyasztási egységet képező családszervezet nagyságrendje és a tárolás összefüggéseit kerestük. Annyi megállapítható, hogy a 19. század végéig élt délszláv zadrugámk közvetlen szerepe volt a szántalpas hombár és a gerendavázas gabonás egyes típusainak létrejöttében és fenntartásában, más típusok, főleg korábbi típusok esetében az összefüggés feltárását a forrásszegénység akadályozza. 6. A téma történeti elemzése elkerülhetetlenül együtt járt a terminológiák beható vizsgálatával. A terminológiák nyelvtörténeti adatai nem egy esetben kormeghatározók voltak, illetőleg lehetőséget nyújtottak az egyes típusok múltjára vonatkozó feltevések megfogalmazásához. A 'szuszék' és a hombár' jelentéstani vizsgálata során megfigyelhetők a két szó jelentéstartalmának történeti változásai. Amíg a török hódoltság idejéig a 'szuszék' a domináns terminusa a gabonatartó ácsolt ládáknak, a hódoltság második felétől a perzsa eredetű, feltehetően oszmán-török közvetítéssel hozzánk került 'hombár' fokozatosan kiszorítja, mígnem a recens kutatások során a !'szuszéi' = láda terminust csak a peremterületeken tudtuk rögzíteni. A 19. század kutatások során a 'szuszék'jelentéstartalmának két irányú mozgását lehetett rögzíteni, részben leszűkül a peremterületeken a gabonás ládára, részben kibővül az előbbivel érintkező területeken a gabonás rekesztékkel. A 17. század végétől elterjedő ''hombár' dinamizmusára és agresszivitására jellemző, hogy csakhamar kiszorítja a nyelvterület nagy részén a gabonatartó edények és építmények korábbi terminusait, és a 19. században már ezzel a szóval jelölik a gabonás ládákat, rekesztéteket, néha kasokat is, és ezt a terminust kapják az ez idő tájt kialakuló csak gabona tárolására szolgáló építmények is. 7. A kutatás lehetőséget nyújtott arra is, hogy a témával kapcsolatban rámutassunk a kulturális jelenségek mozgásának néhány törvényszerűségére. A tárolási módozatok egy része, a verem, a gabonás láda, a többcélú tárolóépületek és talán a kas, diffúzió következtében került a magyar népi kultúrába, jóllehet mindegyik típust más úton, más időben és más népek közvetítésével ismerték meg őseink. A gabona konjunktúrák idején elterjedt tárolási módozatok, az előbbiekkel szemben, belső fejlődés eredményének, innovációnak minősíthetők. A boglyakemence alakú gabonás, a gerendavázas gabonások egyszerűbb változatai, továbbá a kamrába épített rekesztékek kényszermegoldásként jöttek létre, bizonyítva az alkotók vállalkozó kedvét, egyszersmind az üzemfejlesztéshez szükséges tőke hiányát is. Ugyancsak belső fejlődés alakította ki a palóc területen, a Felső-Tiszavidéken, valamint Baranyában, Szlavóniában a kizárólag gabonát raktározó gerendavázas épületeket, amelyeknek anyagát és szerkezetét, sőt díszítését is az ugyanazon a tájon található lakóházakról és más gazdasági épületekről adaptálták. 140