Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A kicsépelt gabona tárolása a magyar parasztok gazdálkodásában

a.) A gabonás verem mindazon területeken ismert, ahol a klíma- és talajviszonyok lehetővé teszik, a növénytermesztés pedig szükségessé teszi építését, elsősorban a mérsékelt és szubtropikus zónákban. Múltjának nyomozása az európai ember kőkorába vezet. A rendelkezésre álló történeti, régészeti és nyelvészeti adatok alapján feltételezhető, hogy őseink már a honfoglalás előtt ismerték, alkalmazásának gyakorlata a Kárpát-medencében történt letelepedés után az itt élő szláv népek közreműködésével szélesedett ki. Több évszázados továbbélését a mezőgazdasági kultúra igen lassú fejlődése, valamint arányainak eltolódása biztosította. Népszerűségét történelmünk néhány súlyos szakasza is növelte. b.) Az ácsolt láda igen régi európai kultúrtárgy. Gabonatartóként való alkalmazására - feltehetően - a középkor korai szakaszában kerülhetett sor azokon a tájakon, elsősorban Nyugat-Európában, ahol a gabonatermelés növekedése a raktározás megoldását sürgette. A magyar nyelvterületre szláv közvetítéssel került gabonás láda elsősorban a Kárpát-medence északi és keleti zónájában honosodott meg a 13-14. században, később a síkabb tájakon is, és mint igényesebb tároló, a verem mellett lehetővé tette a gabonaneműek differenciált raktározását. Az északi és a keleti peremterületeken a domináns tároló maradt a 19. század végéig. c.) A vesszőből kötött kosarak, edények és építmények csoportjába tartozó gabonás kas ugyancsak igen régi tárgy az európai népek használatában, elsősorban a mediterráneumban. Valószínűleg ugyancsak a középkor első felében kezdték gabona raktározására is használni. A tárgy és neve szláv közvetítéssel került hozzánk, gabonatartóként való hazai alkalmazására a legkorábbi adatok aló. század elejéről származnak. d.) A kora középkori, valószínűleg nyugat-európai eredetű többcélú tárolóépületeknek számos szerkezeti és funkcionális változata alakult ki és terjedt el Spanyolországtól Szibériáig. Az Őrségből, Göcsejből ismert kástu az alpesi többcélú tárolóépületek egyik változata, mely magán viseli az Alpok területén kifejlesztett ácstechnika és a körülményekhez legjobban alkalmazkodó szerkezet és forma jegyeit. Ez utóbbiak alapján a kástuk középkor végéig visszanyúló múltja tételezhető fel. Az erdélyi többcélú tárolóépületek a kelet-európai, közelebbről az ukrán és a kárpátukrán többcélú tárolókkal mutatnak kapcsolatot, késő középkori elterjedésüket a viszonylag korai történeti adatok sejtetik. e.) A feudalizmus korának kiegészítő tárolóedényei az előbbieknél lényegesen kisebb jelentőségűek. A szalmából font és a fatörzsekből kivájt edények recens gyakorisága, kis űrmérete, korábbi nagyobb alkalmazását sem 138