Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)

Település - népi építészet - A gabonás vermek problematikájához

A továbbiakban nem foglalkozunk a vermek készítésével, típusaival, használatával, mert ezek részben IKVAI N. dolgozatában, részben az idézett gyűjtésekben és publikációkban megtalálhatók. Ehelyütt csak olyan kérdések elemzésére kerítünk sort, amelyek - megítélésünk szerint - IKVAI N. megállapításait módosíthatják. Mindenekelőtt szemügyre kell vennünk a gabonás vermek legrégibb múltjának kérdésé

t a magyar etnikumú népességnél. E problémával IKVAI N. nem foglalkozhatott, mert források nem álltak rendelkezésére. A történettudomány azonban az azóta eltelt években éppen népünk korai történetére vonatkozóan adott közre újabb forrásokat és e forrásokra épülő elemzéseket, amelyek segítségével témánkat is megközelíthetjük. Elsősorban BAR'

I I 1A A. dolgozatára és könyvére gondolunk, amelyben őseink honfoglalás előtti, majd a Kárpát-medencében történt megtelepedése utáni történetére, társadalmi szervezetére és gazdasági életére vonatkozó számos újabb megállapítást, illetve korábban megfogalmazott tétel revízióját olvashatjuk.' BARTHAA. könyvében újabb források, régészeti adatok segítségével, a már ismert források újraértékelésével, körültekintő elemzés után meggyőzően bizonyítja be, hogy a Kazár Kaganátus népei, köztük a Kaganátus déli részén élő magyar törzsek is, a VIII. századtól a folyók mentén a sztyeppei nomád életmód domináns vonásainak megtartása mellett földet is műveltek. A szaltovo-majácki kultúra területén végzett régészeti ásatások a növénytermesztés, a földmegmunkálás, növényápolás minden lényeges eszközét felszínre hozták. Az állattenyésztésben a szarvasmarhatenyésztés fokozása az igaerő biztosítása céljából, ugyanennek a tendenciának szerves része. A Kaganátus területén tehát virágzó szántóföldi és kerti földművelést találunk a VIII-IX. században, amelyben a termelés intenzitása a feleslegek felhalmozását, a gabonaneműek raktározását is lehetővé tette.

6 A gabonatermés raktározását a szaltovo-majácki kultúra népei földbe ásott vermekben oldották meg. A kultúra lakótelepein a házakban és a házak közelében a vermek nagy tömegét tárták fel, melyekben - a bennük talált magleletek tanúsága szerint - a törpebúza, kétsoros árpa és a köles termést raktározták. Általában kétféle méretű vermet készítettek, a kisebbikben - BARTHA A. meggyőző számításai szerint - 1, 6, 25 q, a nagyobbikban 38, 40 q gabonát tudtak elhelyezni. A különböző nagyságú vermek vegyesen helyezkedtek el a házak közelében, és ha elfogadjuk BARTHAA. feltételezését, mely szerint minden házhoz egy kis és egy nagy verem tartozott, akkor egy-egy család közel 55 q gabonát tudott elraktározni, ami - figyelembe véve a termelőerők akkori fejlettségét, függetlenül a gazdaság által eltartandó személyek számától - igen tekintélyes mennyiség.

7 Ugyancsak veremben raktározták a gabonát a keleti szlávok déli területein, a Dnyeper középső folyása vidékén. A Kievtől keletre, Novotroickoe falu közelében feltárt IX. századi településen a lakóházak mellett négyszögletes és kerek metszetű vermeket készítettek. Átlag két verem tartozott egy házhoz, melyekben a szaltovo-majáckinál lényegesen kevesebb gabonát tudtak elhelyezni." 5. BARTHAA. 1963. uő. 1968. Ugyanitt megtalálhatók a korszakra vonatkozó források és feldolgozások. 6. Uo. 23 - 25. Megjegyezzük, hogy BARTHAA. a Magyar Néprajzi Társaságban 1972 februárjában tartott előadásában, újabb régészeti adatok birtokában, a 2. évezred második felében jelölte meg azt az időszakot, amikor az Uraitól nyugatra élő finnugor törzsek áttértek a termelő gazdálkodásra. Az előadásában megfogalmazott tézisek, illetőleg azok bizonyító anyaga azonban e dolgozat kéziratának lezárásáig nem jelentek meg nyomtatásban. 7. Uo. 59-61. 165. jegyzet. 112