Füzes Endre: A szántalpas hombártól a tájházig (Skanzen könyvek. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2012)
Település - népi építészet - A gabonás vermek problematikájához
Sajnos elenyészően kevés az olyan régészeti lelet erről a területről és ebből a korból, amely teljes bizonyossággal a magyar népességtől származna. 5 Ezért közvetlen tárgyi bizonyítékunk nincs arra, hogy Kelet-Európában élő őseink a V1I1-1X. században a gabonás vermet ismerték volna. Azonban azok a bolgár, török, alán és iráni eredetű szavak, amelyek átvétele bizonyosan a VII-IX. század között történt meg, meggyőzően bizonyítják, hogy ez idő tájt a magyar törzsek jelentős föld- és kertművelést folytattak. Ismerték az alapvető földművelő eszközöket (eke, sarló), a legfontosabb gabonaféléket (búza, árpa), és a termesztés mozzanataira utalhat tarló és szór szavunk. 1 0 E jövevényszavak alapján bizonyosnak látszik, hogy a Kazár Kaganátus keretei közt élő magyar törzsek a szaltovo-majácki kultúrához hasonló intenzitású gabonatermesztést fejlesztettek ki a folyók melletti téli szállások területein. A termelőeszközöket a fejlett kézművesség biztosította." Alig lehet kétséges, hogy az újratermeléshez és a házi fogyasztásra biztosított gabonát, a velük együttélő népcsoportokhoz hasonlóan, a magyar törzsek is veremben raktározták el. Erre utalhat verem szavunk is, amely feltehetően az alán földművelő kultúra hatására az alánból került a nyelvünkbe, talán a VIII. század táján. 1 2 Jelentős földművelő tevékenységre utalnak az arab források is." A korabeli, itt hivatkozott adatok alapján természetesen a vermek formáira, nagyságára és számára nem következtethetünk. Egyelőre hiányoznak azok a régészeti feltárások is, amelyek e korai mezőgazdasági üzemek termelési, feldolgozási és fogyasztási mechanizmusát megvilágítanák. A kora Árpád-kori régészeti feltárások néhány leletéből arra lehet következtetni, hogy a letelepedés utáni időkben a szaltovo-majácki kultúra műveltségi elemeinek domináns továbbélésével kell számolni. 1 4 Ezért nem látszik nagy merészségnek azt állítani, hogy a honfoglalók magukkal hozták a gabonás verem ismeretét az új hazába is, melynek alkalmazásakor megerősítést kaptak az itt élő szláv népcsoportoktól is, akik ugyancsak ismerték a tárolásnak ezt a módját. 1 5 Témánk szempontjából igen jelentősek azok a megállapítások, amelyek szerint, a korábbi véleményekkel szemben, a magyar törzsek letelepedése, helyhez kötöttsége, nem kis mértékben az általuk végzett földművelő tevékenység hatására már a X. század elején megkezdődött. Valójában ekkor már a magyar népcsoportok gazdálkodása a félnomád állattartáson és az ekés földművelésen alapult."' A földművelő, és ezen belül a gabonatermelő műveltség tehát törés, megtorpanás nélkül vált jellemzőjévé a X. századi magyar társadalomnak, és ez a műveltség az itt élő szlávok ismeretei révén szélesedett ki. A kora középkori verem-kultúráról, nem számítva néhány okleveles említést, 1 7 Arpád-kori régészeti feltárásaink tájékoztatnak bennünket. IKVAI N. e forrásanyagot elégtelennek és 8. Uo. 40., és 75-76. 303. jegyzet. 9. Uo. 83. 10. GOMBÓCZ: BTLw. BÁRCZI: Szók.; BÁRCZI: MNyÉletr. 11. BARTHAA. 1968. 89. 12. Uo. 87. A szó eredete megnyugtatóan nem tisztázott. Vö. SzófSz. 335.; 1KVA1 N. 1966. 351. 13. BARTHAA. 1968. 87. 14. Uo. 125. 15. HENSEL, W 1965. 49-52. 16. SZABÓ I. 1966. több helyen, főleg: 26-35.; BARTHAA. 1963. 507-508.; uő. 1968. 125., és 174. 20. jegyzet. 17. SZABÓ I. 1969. 44. 113