Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

I Észak-magyarországi falu - I-12 Filkeházi lakóház

Filkeházi lakóház a kézimalom? Milyen a háziszőttes tapintása? Milyen motívumokkal díszítették a sátoraljaújhelyi festett bútort? Miért nincsen a pitvarban* tűzhely és konyhaszekrény? Hogyan folytak a hétköznapok a 19-20. század fordulóján? Mi az a cserepes kabola? Mit jelent a sarkos elrendezés? Mit tároltak a magasládában? Ha érdekli a megoldás, keresse fel a filkeházi lakóházat, és mindenre választ kap. A hegyközi Filkeházáról áttelepített épület a tájegység végén, egy Y-alakú elágazásban, halmazos telken áll. A tájegység egyik legarchaikusabb háza boronafalú*, szoba-pitvar-ól alaprajzú. Az utóbbi helyiségbe külön bejáraton keresztül lehet bejutni. A boronafal építése úgy zajlott, hogy a talpfák alá a sarkokra köveket tettek, a gömbfákat pedig ravatra rakták, azaz egymásba csapolták, a falat, betapasztották, majd lemeszelték. Az épület kecskelábakkal, vagyis ék-alakban összeerősített rudakkal leszorított lépcsős zsúpfedést kapott, pitvara fölé vesszővázas szabadkémény borul. Ebbe a kéménybe vezették a szobai belülfűtős kemence füstjét. A kemence mögötti falszakasz tűzbiztonsági okokból kőből épült. A lakóházban az általános múzeumi gyakorlattól eltérően, minden berendezési tárgy megérinthető, kipróbálható, eredeti funkciójának megfelelően használható.