Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

I Észak-magyarországi falu - I-12 Filkeházi lakóház

A telken számos melléképület kapott helyet, így egy füzéri disznóól, egy pusztafalusi méhes, egy kovácsvágási sop, egy aszaló és egy kétkarú kenderkalapács. A sop egy deszkaajtóval rendelkező szénatároló építmény, fallal rendelkezik, mely favázas szerkezet zsilipéit deszkakitöltéssel. Az aszaló földbe vájt szerkezet, amely tűztérből és aszalómedencéből áll. Mindkettőt kővel bélelték, az aszalómedence fölé veszszőből fonott kast helyeztek. A tűztérben rakott tűz melege aszalta meg a gyümölcsöt. Filkeházán nemcsak a gyűjtögetett gyümölcs aszalására, de kender szárítására is használták, mégpedig úgy, hogy a kévéket ponyvával letakarva tették a vesszőből fonott kasra. A kétkarú kenderkalapácsot az abaúji vidéken rostpuhításra használták. Az ágasfán mozgatott kalapács alá sima tőkét helyeztek, és erre tették rá a kendert. A munkát általában gyerekekkel végeztették. Az újhelyi festett bútor A sátoraljaújhelyi asztalosok festett bútorait a Bodrogköz, Hegyköz, Zempléni hegység és Szabolcs paraszti lakossága vásárolta. Fekete alapszínű, virágcsokros, koszorús és virágfüzéres díszű ládák, komótok, karosládák, ágyak, asztalok, székek, tékák és tálasok készültek, datált darabok az 1868 és 1934 közötti időből ismertek. Egyik ügyes kezű virágozójuk Polifka Pál asztalos lánya, Polifka Erzsi volt. A közeli Pusztafalu is ehhez a bútorközponthoz tartozott, ahol azonos motívumokkal, de a vevők kérésére világoskék alapra festettek.