Cseri Miklós - Horváth Anita - Szabó Zsuzsanna (szerk.): Fedezze fel a vidéki Magyarországot!, Kiállításvezető (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2011)

III Felső-Tiszavidék

I Felső-Tiszavidék A Felső-Tiszavidék épületcsoport az ország északkeleti sarkában, a Szlovákia, Ukrajna és Románia közé ékelt területen élt népesség falusi építészetét örökíti meg. A Tisza és mellékfolyói által szabdalt vidéket a 19. század elején még gyümölcsfákban gazdag erdőségek, sűrű tölgyesek borították. Az Árpád-korban megtelepült népesség falvainak többsége erdőirtásokon épült a 11-14. században. A vizek és mocsarak által elzárt területen a középkor óta megmaradt a kis aprófalvas települések rendszere. Az itt élők évszázadokon át főként állattartással, erdőgazdálkodással, halászattal, gyűjtögetéssel foglalkoztak. A szántóföldi művelés és gabonatermesztés csak a 19. század utolsó harmadában zajló vízszabályozások után vált számottevővé. A Felső-Tiszavidéket folyamatosan magyar népesség lakta. A vidék kultúrájának alakulásában fontos szerepet játszott a 16. századtól teret hódító református vallás és a lakosság sajátos társadalmi összetétele. Szatmár megyében kiemelkedően magas volt a falusi kisnemesség aránya (29%, de egyes településeken akár 75%). A hétszilva fásnak is nevezett kisnemesek életmódja alig különbözött a parasztokétól. Befolyásuk mégis jelentős volt, kultúraközvetítő szerepet töltöttek be a jobbágyság* és az úri osztály között. A régió fontos szerepet játszott a magyar történelem és művelődéstörténet alakulásában. A16-17. században szabadságés vallásharcok színtere volt, földesurai,