Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)
Szabó Zsuzsanna: Interpretációs kihívások a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, Szentendrén
A következőkben bemutatjuk, hogy e két eszköz tekintetében a Szabadtéri Néprajzi Múzeum számára mi az interpretáció megújításának két legfontosabb dilemmája. Elő múzeum: living history / önreflexív kommentár A látogató a szentendrei Skanzenben is számos próbatételre számíthat: 60 hektárnyi kiállítási területtel, az időjárás viszontagságaival és a múzeum műfajából adódóan csekély eligazító kiállítási információval. A harmadik szabadkémény, a negyedik sarokpad, az ötödik üres istálló megtekintése után stimuláló lehet egy-egy új ismeret, amit a látogató a kiállítás-vezető kiadványból vagy a helyszínen tartózkodó személyzettől szerezhet meg. A kiállításokat másodlagosan kiegészítő interpretációt szolgálja az élő múzeum program, amelynek keretében emberekkel töltjük meg a kiállítást. Főként a skandináv és angolszász szabadtéri múzeumokra jellemző a living history (megelevenített történelem, történelmi játék) interpretációs eszköze. A fogalom Amerikából származik, ahol az 1960-as években a Nemzeti Park Szolgálat (National Park Service) alkalmazta először a személyes ismeretátadási formák (kézműves bemutatók, statiszták, kosztümös tárlatvezetők alkalmazása) gyűjtőneve ként. J Jay Andersson, az egyik legismertebb amerikai szabadtéri múzeum (Colonial Pennsylvania Plantation) első igazgatójának definíciója szerint a living history tulajdonképpen „egy adott történelmi élethelyzet teljességre törekvő rekonstrukciója, amelyben képzett interpretátorok az eredeti lakosok viselkedésének megfelelően tevékenykednek." 4 Európai szabadtéri múzeumokban tett utazásaim során ennek az ismeretátadási módnak számos alkalmazását megismerhettem, és egyetértek Markus Walzcal, aki tipológiájában a változatokat (megelevenített személy egyes szám első személyű közlése, korhű karakter mint első szám harmadik személyű narrátor, rögtönzött rövid közjáték a történelmi és a látogatói kontextusok ütköztetésével, rögzített színpadi előadás, csináld velünk - színház, holisztikus élőkép vagy a látogatót integráló livein/élj benne! játék) egy skálán helyezi el, amelynek végpontjai a történelemhez való igazodás, illetve a történelem közvetésének szándéka. A változatok alapvető vonásaikban azonban többnyire megegyeznek: a múltat a kiállításon túl beöltözött színészek történelmi játéka keretében rekonstruálják. Az eljátszott személynek és a történetnek lehet valóságos történeti előképe, de lehet akár fiktív is. A különböző életképek és dramatizált jelenetek nemcsak a háttér kulissza (enteriőrök, ruhák, munkaeszközök) és a végzett tevékenységek tekintetében törekszenek a hitelességre, hanem bizonyos esetben még a használt nyelv korszak- és dialektusbeli állapotára vonatkozóan is. E játékok hátteréül - ideális esetben - komoly kutatás és forgatókönyv szolgál. Az ilyen fajta bemutatók minden bizonnyal elősegítik az időben egyre inkább távolinak és idegennek tűnő múltbéli életvilágokkal érzelmi alapon történő azonosulást, ugyanakkor számos esetben megfigyelhető volt, hogy a jelenkor és a múltbeli események a kiállítás látogatói színterén való összetorlódása tudományos szempontból nehezen el3 A Vesztfáliai Néprajzi Bizottság és a detmoldi szabadtéri múzeum 2008-ban kiadott egy tanulmánykötetet, amely a történelmi játékok szabadtéri múzeumi alkalmazásáról ad áttekintést. A kötet első két tanulmánya módszertani áttekintést nyújt és ismerteti a living history kritikájának főbb téziseit. CARSTENSEN, jan - MEINERS, Uwe - MOHRMANN, Ruth-E, Hg. 2008. 4 Idézi WALZ, Marcus 2008. 38. 21
