Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Szabadtéri múzeumok Európában (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2010)

Szabó Zsuzsanna: Interpretációs kihívások a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, Szentendrén

és célszerűsége, a sajátos, a maitól eltérő társadalmi viszonyok stb.) értelmezni is.

1 Kijelentik továbbá, hogy ehhez megfelelő interpretációs eszközöket kell választani és alkalmazni. Nélkülözhetetlen a bemutatott életkörülmények mögött rejlő történelmi és társadalmi faktorok, okok és következmények, valamint a változás egyértelművé tétele. A kiegészítő, magyarázó információkat (táblák, feliratok, műtárgymásolatok, dioráma, grafikai szemléltetőanyag, multimédia) el lehet helyezni a helyszínen (magában a kiállításban, külön 'beavató' teremben és időszaki kiállításokban), de hozzáférhetővé tehetők nyomtatott formában vagy különböző interpretációs események alkalmával is. Ez utóbbi esetében a személyzetet megfelelően kell képezni és a szemléltető bemutatók alkalmával az eredeti műtárgyak használatát lehetőleg el kell kerülni. Annak ellenére, hogy a szöveg éppen Magyarországon keletkezett és igen határozott útmutatást ad a kiállítást kiegészítő interpretációra vonatkozóan, a szentendrei Skanzenben a felsorolt eszközök alkalmazására egészen a közelmúltig csak elvétve találunk példát-, de egy-egy kivételtől eltekintve nincs ez nagyon másként Európa más szabadtéri múzeumaiban sem. Ebben a múzeumtípusban ugyanakkor az utólagos változtatás különösen összetett feladat és sokba kerül, mivel egyfelől a létrehozott épületek maguk is műtárgyakká válnak, másfelől ezen épületek a bennük kialakított enteriőrök tárgyainak nemcsak kiállító helyei, de raktárai is egyben. így egy skanzenben bárminemű újítást komoly szakmai megfontolásnak kell megelőznie. Különösen igaz ez azon intézmények esetében, amelyek olyan tudománytörténeti pillanatban jöttek létre, amikor az alapkoncepció már nemcsak elkülönülő objektumok kiállítását, hanem építészeti zónák, néprajzi tájak és településtípusok komplex megjelenítését célozza meg, ezért épületei és a berendezések földrajzi, történeti és társadalmi vonatkozások szempontjából egymás viszonyában kerültek kiválasztásra, tehát a szintézis bárminemű változtatással könnyen sérül. Talán ezzel magyarázható, hogy a szabadtéri múzeumok kiállítási módszertanában a muzeográfiai újítások nehezen nyernek teret. A skanzenek és látogatóik között a kulturális távolság ugyanakkor az idő előre haladásával természetszerűleg csak növekszik, így a hagyományos paraszti vagy falusi lét önmagából az életkörülmények aprólékos rekonstrukciójából ma már nem értelmezhető, tanulságai csupán a tárgyi világ szituatív elrendezéséből kellőképpen nem ismerhetők fel. Ezért fontos, hogy az általánosan jellemző leíró és megfestő kiállítások mellett a szabadtéri múzeumokban is mind nagyobb szerepet kapjon a saját aurájából kilépő, összehasonlító/elemző megjelenítési mód. A múzeumi színrevitel árnyalására mind tudományos, mind vizuális, mind pedig kommunikációs szempontból szükség van. A szabadtéri múzeumok állandó kiállításaik korszerűsítéséhez, az interpretáció megújításához a teremmúzeumok mellett a helyben megőrzött épített örökségi helyszíneket és az élményparkokat tekintik elsődleges inspirációs forrásuknak, és alapvetően két fő eszközzel élnek: Élővé tétel (animálás) A szcenográfiai kiegészítése, átalakítása 1 AHRENS, Claus - BALASSA M. Iván - ZIPPELIUS, Adelherr (Hg.) 1982. 91-113. 2 Ide sorolhatók az egyes tájegységek (Bakony, Balaton-felvidék, Alföldi mezőváros) megszületéséről készült időszaki kiállítások. 20