Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Kovács Zsuzsa: „Ahol most az olajosok területe van, mind a mi határunkhoz tartozott”– Falusi mindennapok Gellénházán az olajipar fellendülésének időszakában
A helyzet sok tekintetben még az 1950-es években sem sokat változott. A vizsgált időszakban Gellénházát is a szegény, közepes méretű települések közé sorolták. Szervezetileg ekkor még Nagylengyelhez tartozott, ott volt a körjegyzőség, és a körorvos rendelője is. Lakóinak száma 750 főt számlált, akik jórészt zsúptetős boronaházakban éltek. A község méreteiről, az ottani viszonyokról vall, hogy az addig név és szám nélküli utcák elnevezéséről, a házak számozásáról csak 1954-ben döntött a tanács, arra hivatkozva, hogy az olajipar megtelepedése óta egyre több a faluban az idegen, akiknek így nehezen tud levelet kézbesíteni a postás. Ekkor a fő utat Kossuth Lajos utcának, a község nyugati részén lévőt Sztálinnak, a keleti oldalit, pedig Petőfinek nevezték el. 1 0 Gellénházán a birtokok mérete átlagos alig haladta meg az 5 holdat, 1 1 ami sok esetben a több generációt tömörítő családok szükségleteinek elegendő termény előállítására sem volt alkalmas. Az olajipari megtelepedése előtt ezért sokan mentek summásmunkára Tolna, Vas és Somogy 7 megyébe. A 10 kilométerre fekvő megyeszékhelyre ritkán jártak, mert a rossz útviszonyok miatt 3 óra gyaloglással vagy 1,5 óra kocsizással lehetett odaérni. A buszközlekedés csak egyes főútszakaszok leaszfaltozását követően 1950-től vált lehetségessé, de a rendszertelen és túlterhelt járatok miatt az utazás továbbra is nagy tortúrával járt. 1- A Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat létrejötte után azonban gyökeres változások mentek végbe a falu életében. Az olajipar Gellénházán Közvetlenül az olajipar megtelepedése előtt, az ország többi részéhez hasonlóan, 1950-től beszolgáltatás terhelte az itt élőket és taszította még nagyobb nyomorúságba a családokat. Az 1952-ben megalakult vállalat így a legjobbkor jött, hogy alternatív megélhetési lehetőségeket nyújtson. Az itt élőknek ugyanis az olajipari munka jelentette azt a kiszámíthatóságot, amire az 1948 utáni Magyarországon az 1960-as évekig nem nagyon volt példa. Az egyre változó gazdasági és politikai viszonyok a családok lehetőségeit erősen behatárolták, emiatt a rövidtávú gondolkodás vált meghatározó életstratégiává. 1 3 Ezzel ellentétben a nagylengyeli olajmezőn megtelepedő iparnak köszönhető biztos és jó fizetések miatt a falu és a környék lakói biztonságban érezhették magukat. Az olajvállalattal és vele a faluba érkező idegenek tömegeivel azonban nem volt mindig felhőtlen az együttélés. A faluban az infrastruktúra eleinte nem volt alkalmas arra, hogy helyet biztosítson a nagy 7 létszámban érkező fúrómestereknek és mérnökök10. ZML Gellénháza Községi Tanács VB jegyzőkönyve, 1954. január 11. 11. ZML Helytörténeti lexikon, gellénházi iratok. 12. Az 1951. január 18-i VB jegyzőkönyv tanúsága szerint kifogásolják a falusiak, hogy a Zalaegerszegre közlekedő busz Petrikeresztúrnál már annyira zsúfolt, hogy a gellénházi elágazónál, ahol a helyiek mellett lborfia és Lickóvadamos utazóközönsége vár, a busz már nem viszi el őket. Az utasok pedig hiába gyalogoltak 4-6 kilométert a sárban, majd várakoztak 1-1,5 órát, a busz végül nem veszi fel őket. A VB tagok ezért kérik a MÁVAUT vezetőségét, hogy állítsanak be még egy járatot erre a vonalra. 13. VALUCH Tibor 2004. 386. 195
