Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Gyura Sándor: Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési tevékenysége Cegléden

Gyura Sándor Az Országos Nép- és Családvédelmi Alap házépítési tevékenysége Cegléden 1 Az ONCSA A Horthy-korszak legnagyobb és legeredményesebb szociális akciója az ONCSA volt, amely elnevezés ma is benne él a köztudatban. Leginkább a program keretében felépített több ezer, telepszerűen elhelyezkedő házról ismerik manapság is ezt a mozaikszót, viszont ma már csak kevesen tudják, mit is jelentett. A betűszó feloldása: Országos Nép- és Családvé­delmi Alap. Ezen szociális szervezet létrehozásáról az 1940. évi XXII1. törvénycikk rendel­kezik, annak végrehajtását pedig az 1940. évi 7000 M. E. számú rendelet szabályozta. A szervezet tevékenysége mellé rendelt pénzalapot az állami illetékekből befolyó pénz 27%­ból, adományokból és hagyományokból, valamint a nép- és családvédelmi pótadó kivetésé­vel teremtették meg. Ez utóbbi az ínségadót váltotta fel, mivel az abból befolyt pénz visz­szaosztása rendkívül egyenetlen volt. Csak ott volt értelme kivetni, ahol jobb módú volt a község, de ugyanazon település rászorultjainak is kellett visszajuttatni. Ezért egy szegé­nyebb községben - ahol nagyon sok volt a rászoruló - ez nagyon gyenge eredménnyel járt. Az ONCSA szervezetében a végrehajtást a belügyminiszter alá rendelt Országos Szoci­ális Felügyelőség (OSZF) irányította. Ennek tartoztak engedelmeskedni és elszámolni vármegyei és megyei városi közjóléti szövetkezeteket, mint a feladatok végrehajtói. Ezek a szövetkezetek nem voltak a szó hagyományos értelmében vett gazdasági önszer­veződések, mivel vezetésükkel és működtetésükkel közhivatalnokok és szerződtetett szociális felügyelők foglalkoztak. A tagság többsége a rászorulók közül került ki ugyan, de szinte mindenki csak egy-egy 2 P-ős üzletrészt jegyzett. Nem is volt ennél több a cél. Erre is csak azért volt szükség, mivel a törvény szerint azt kellett előnyben részesí­teni a juttatásoknál, aki tag lett. A jegyzett üzletrészek többsége - legalább 250 db. - a vármegyei és megyei városi önkormányzatok kezében kellett, hogy legyen. Legfonto­sabb céljuk a kamatmentes hosszú távú hitelre épített típusházépítés, telekjuttatás és házjavítás volt. Ez utóbbira leginkább az ár- és belvíz sújtotta vidékeken volt nagy szük­ség. A rászoruló sokgyermekes családoknak kamatmentes törlesztésre adtak: •kis- és nagyállat-juttatást •vetőmagot •házasodási kölcsönt •gazdasági eszközök beszerzésére hitelt •kisipari- és kiskereskedelmi kölcsönt 1. A tanulmány a „ Falusi építészet, lakáskultúra és életmód átalakulása a 20. században" című OTKA (K62412') ku­tatási program keretében készült. 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom