Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Halák Emese: A kerítések nyelvén – Avagy változó típusok és jelentéstartalmak Erdőhorváti rejtett jelrendszerében
denképp szükséges az Erdőhorvátiban előforduló kerítéstípusok gyors áttekintése. Egy kerítés típusát mindenek előtt az anyag, a megmunkálás technikája, illetve bizonyos formai jellegzetességek határozzák meg, ennek fényében a kerítések következő típusai különíthetők el: 1. „természetes határok": árok, földhányás, meredek domboldal, élő sövény, 2. fakerítés: sövény, deszka, léc, 3. fémkerítés: lakatos (háló, lemez, pálcás, gyári vas, kovácsoltvas jellegű, műlakatos kerítés) és kovácsoltvas, 4. falazott kerítés: patics, kő, tégla, beton. A „természetes határok" kategóriájába azon típusú „kerítések" tartoznak, melyek a felszín adottságait használják ki, illetve azt igyekeznek a kívánalomnak megfelelően átalakítani. Ilyen például az árok, a földhányás vagy a meredek domboldal kerítésként való értelmezése. De ide sorolható az élő sövény is, melynek formájában a ma megjelenő kerítések alapvetően két ellentétes típusra oszthatóak. Míg a korábbi változatainál a környéken is megtalálható (őshonos) növények természetes növekedési formáját és fajtatulajdonságait (pl. tüskés, sűrűn növő növény) felhasználva hagyták meg irtás után vagy ültették körbe bokrokkal, fákkal a telket, addig a legutóbbi időkben megjelent változatok esetében a különleges fajták elterjedése mellett jellemző az alakra/fazonra nyírt forma is. A fakerítések csoportját a szintén sövény, de egymásra rakott, vagy karók közé felhordott ágakból készült kerítések, továbbá a deszka, illetve léckerítések adják. Az utóbbi két típus közti különbséget a faanyag keresztmetszetének eltérései adják: a léc vékony, négyzet keresztmetszetű vagy ahhoz nagyon hasonló, a deszka pedig szélesebb, és téglalap keresztmetszettel rendelkezik. A két utóbbi esetben különbséget kell tenni szélezetlen és szélezett, illetve sima (díszítetlen) vagy fűrészelt forma között. Külön típusba sorolandók továbbá - a deszkák, lécek egymáshoz viszonyított elhelyezkedése szerint - a párhuzamosan futó függőleges vagy vízszintes irányú és az egymást keresztező (rács) fajták. A fémkerítések sorát nyitó lakatos kerítések elkülönítő jellemzője értelemszerűen a lakatos által való megmunkáltság, a csoporton belüli különbségeket pedig a kerítésmezők anyagának és a készítés technikájának milyensége határozza meg. Első típusánál a vázra hálós kerítésmezők illeszkednek, melyek készülhetnek dróthálóból (pl. rabitz háló, tyúkketrec), drótfonatból, heidecker hálóból," esetleg vastag ponthegesztett hálóból 1 2 is. A következő típust a prés-," illetve teli lemez mezőkkel ellátott kerítések adják. A pálcás kerítéseknél a kerítésmezők függőleges szálakra, azaz pálcákra vannak felosztva, melyen bár megjelenhetnek vízszintes minták is, de a függőleges elemektől eltérő keresztmetszettel. A pálcák anyagának változása - csővas, 1 4 négyzetvas, 1 5 szögvas,"' betonvas, 1 7 illetve zártszelvény 1 8 - pedig karakteresen elkülönülő változatokat eredményez. Szintén pálcás 11. Fogaskerekek között nyomott huzalból szőtt háló. 12. Betonvas háló. 13. A préselésből visszamaradt, hulladék anyag adja a kerítés elemeit, és ilyen a kerítések tetején lévő lemezszalag díszítés is. 14. Kör keresztmetszetű vascső. 15. Téglalap vagy négyzet keresztmetszetű tömör vasrúd. 16. „LT vagy „U" keresztmetszetű tömör vasrúd. 17. Felületén tapadó mintával ellátott tömör vasrúd. 18. Szögletes vascső. 235
