Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Neichl Noémi: A tipikustól az egyediig – FAGI-házak Ebesen

ciálpolitikai intézkedésekkel palástolták, melyet egy 1947-es építészeti folyóirat újságcikke foglal össze kitűnően: „A hároméves terv nagy erőfeszítésében a magyarság régi adóságokat kíván törleszteni azzal, hogy sok ezer parasztnak saját házat kíván adni, ahol megvetheti lábát. Az e célra előirányzott összeg nem kevesebb, mint 212 millió forint. [...] Nemcsak arról van szó, hogy a rendelkezésre álló pénzből házat kell építeni, hanem olyan életkeretet kell biztosítani az ország elsőrendű dolgozóinak, hogy az valóban testi és lelki alap legyen egy nagy erőkifejtésnek. [...] A faluépítés nemcsak települési, hanem gazdasági és társadalmi kérdések megoldása is. A felülről létrehozott, mérnökök által tervezőasztalon megálmodott falvak sorában nemcsak Ebes az egyetlen - Nagyhegyes, Hortobágy és Hajdúvid is hasonló múltra tekint vissza. Ebes hivatalosan 1952. január 2-án jegyeztetett be a községek sorába. A falu aktív felépülését a Falusi Lakóházépítési Gazdasági Iroda és az Országos Takarékpénztár közösen támogatta. 1952-ben már több tucat FAGI-ház mellett egy négytermes iskola, egy postahivatal, egy orvosi rendelő és egy községi könyvtár képezte Ebes központi részét. A típustervek megjelenése a falusi építkezésben A típusterves építkezések megjelenése többnyire valamilyen állami irányítású és szociálpolitikai megfontolásból kölcsönt nyújtó intézet vagy szövetkezet köré szerveződtek.

4 A 19. és a 20. század fordulóján olyan változások zajlottak, mint a polgárosodás, a falvak városiasodása, az irányított, tudatos falusi építkezés, amely sok helyütt a táji jellemzők felélesztését és azok általános elterjesztését vonta magával. 1907-ben a méltatlan lakásviszonyok felszámolása érdekében történik először állami intézkedés, szociális lakásépítési program" Magyarországon - ezek főként típuslakások és középületek megépítését jelentette. Kézenfekvő volt, hogy a problémák orvoslására és a falusi építészet megújítására olyan építészeket vonjanak be, akik ebben jártasak, akik „az építőművészetet nemzeti alapon fejlesztik".

6 Ebbe az áramlatba sorolható az első jelentősebb típustervek megalkotója, Thorockai Wigand Ede is, aki 1910-ben készítette el a „kisiparosok és földmívesek házá"-t. Érdemes megemlíteni az 1909-es tűzvész után újjáépülő Hollókő esetét is, amelynek során a falu valamennyi háza elpusztult, és az addigi népi építészeti gyűjtések alapján tudták rekonstruálni a „tipikus palóc házat". A típustervek kialakulásának történetében a következő fordulópontot az 1920. XXXVI. törvénycikk, azaz a Nagyatádi-féle földreform, illetve az általa kiváltott lakásépítési hullám jelenti. A törvény alapján a termőterület 8,5%-át tervezték szétosztani a szegényparasztok, a földnélküliek, a hadiözvegyek és a háborúban érdemet szerzők 3. VÖRÖSMARTI Kálmán \ A hároméves terv magyar parasztházai. In: Új Építészet. 1947/8. 178. 4. Vö: BARABÁS Ernő-GILYÉN Nándor 2004.; BIKY Gábor 1979.; FÜZES Endre 1987. 139-144.; SÁRI Zsolt 2003. 15-30. 5. 1907. évi XLVI. törvénycikk, a gazdasági munkásházak építésének állami támogatásáról. 6. Idézi BEREY Katalin 1978. 437. 134