Cseri Miklós - Sári Zsolt (szerk.): Vidéki életmódváltozások a 20. században (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Neichl Noémi: A tipikustól az egyediig – FAGI-házak Ebesen

Neichl Noémi A TIPIKUSTÓL AZ EGYEDIIG FAGI-házak Ebesen Esettanulmányom alapját két egyhetes ebesi terepmunka képezi. Az elsőn 2007 októberében, a másodikon pedig 2008 augusztusában vettem részt. Tanulmányomban arra törekszem, hogy a terepmunkáimon szerzett ismereteimet és az e témával foglalkozó szakirodalmat összevessem. Ezentúl nagyobb részében a funkcionalista megközelítésmódot felhasználva, igyekszem a FAGI'-házak jellemzőit leírni, mind telekbeli adottságaikat, mind pedig szerkezeti és anyagbeli felépítésüket tekintve. A típustervek vizsgálata során a kutatás irányát az határozta meg, hogy hogyan változik az egyforma tervrajzok alapján az egy sémára épített házak belső tere, környezete a benne élők eltérő életmódbeli jellemzőinek következtében. Mielőtt azonban speciálisan magával a háztípussal ismerkedik meg az olvasó, érdemes ismeretek szerezni Ebes történetéről, mivel a FAGI-ház olyan típusterves házak sorába illeszkedik bele, amelyeknek története a 20. század elejéig visszavezethető, közte olyan népszerű törekvésekkel, mint a E\KSZ vagy az ONCSA - így kitérek pár gondolat erejéig ezekre is. A falu megtervezettsége már odaérkezésünkkor szembetűnő volt: utcái egyenesek, szabályosak és szélesek, azonos méretű telkeken azonos homlokzatú házak állnak. Ha történetéről az odavetődött idegen nem is tudna semmit, akkor is sejthetné, hogy Ebes fiatal település: a vasútállomás mellett a kétezres évek elején épült meg a temető. Utcaképe, a település struktúrája alapításának korát tükrözi, néhány mondat erejéig tehát elsőként e körülményekre térnék ki. A Tanyai Tanács 1949 őszén hozott rendeletet a környékbeli tanyák egy központba való egyesítéséről. Oláh Imre a Járási Tanács akkori vb elnöke a kor szellemének megfelelően a következőképpen fogalmazott: „Pártunk és Kormányunk fokozott gondot fordít a külterületen, a tanyaközpontokban élő nagyszámú parasztság helyzetére. Lehetőséget nyújt számunkra, hogy közösséggé alakulva gazdasági, kulturális színvonalunkat fejlesszük és ezen keresztül a szocializmus építésében tartósabban tudjuk részüket kivenni, mint jelenlegi helyzetükben. Az 1948/49-es években indult meg szovjet mintára a földek államosítása hazánkban. A Magyar Dolgozók Pártjának érdekei azt kívánták tehát, hogy felszámolják a Hajdú-Bihar megyében elszórtan található tanyákat is, mivel e gazdaságok magántulajdonban voltak, és ennek következtében a központi irányítást nem tudták rájuk hatékonyan kiterjeszteni. A kolhozosítás következtében földjeiktől megfosztott paraszti társadalom nagy ellenszenvvel figyelte a folyamatot. Az így újonnan létrejövő falvak építését szo1. Falusi Lakóházépítési Gazdasági Iroda 2. Idézi HAJA István 1996. 133