Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosok építészete

74. Borozó a rnádi kereskedőház pincéjében cébe áttelepítettünk tokaj-hegyalj ai pincékből pincepenészt, s gondoskodunk - esetenként akár a falak borral való permetezésével is - a megfelelő levegő összetételről is, a páratartalom mellett. A mádi kereskedőház pincéjében borozó-étterem működik, melyet az eredeti épület hitelességét megőrzendő, egy a föld alá rejtett modern kiszolgáló rész lát el. Nem volt érdemi különbség a tüzelőberendezések terén sem. Komoly problémát jelentettek a tájegység építésénél a kőfalazás jellemző helyi módjai: a Felföldön a követ rendszerint sárba rakták. Először a főfalakat építették meg és ezekbe kötötték be közfalakat. Különösen kimunkált volt a különböző boltozatok építésének hagyományos metodikája. A kőanyaghoz hasonlóan településenként változott a kötőanyagként használt sár, nyirok, a vakoláshoz alkalmazott kőpor, kőzúzalék színe, jellege, ami a homlokzatok megjelenését alapvetően befolyásolta. A kőpornak egyéb hasznosítása is volt, a háztartásokban tisztító szerként, edények súrolására használták. A kőport használták a házak vakolásához, és szitálva a mészbe is bele keverték, hogy ne legyen csíkos a meszelés. Az Alföldet is ellátták a felföldi kőbányák ezzel az anyaggal. Eg)' másik országos jelentőségű terméke és tevékenysége is volt ezeknek a felföldi mezővárosokhoz kötődő kőbányáknak. A 19. század végi polgárosodás terjedésében a vasút vonalak kiépülésével párhuzamosan a kövezett úthálózat óriási munkálatai is zajlottak Magyarországon. A kövezett utak építésében is szerepet vállaltak az ún. riccerek, kockakő készítők. A történeti Magyarország területén már közel 2500 kőbánya adja a nyersanyagot. A bortermelő felföldi mezővárosok talán legfontosabb és jellemzőbb építményei a különböző pincék. A borpincék a bor erjesztésére, tárolására, érlelésére, és kezelésére használatos építmények. 75. A tér alatti pince a tájegységben 64