Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosok építészete

mák, méretek, színek és arányok sajátos módon járultak hozzá az egykori mezővárosok arculatának megformálásához. A kőfalú házak, a kőkerítések, a sírköves temetők és az útszéli keresztek, a padok és a kőlapokkal kirakott udvarok - mint Viga Gyula is fogalmaz - szinte mediterrán hangulatú „kővilág"- ot idéznek. A felföldi mezővárosok szinte mindegyikének településképe azonos rendszerre épül. Egy utcás patak menti, vagy útmenti falvak voltak fejlődésük elején. A városias külső egyik feltétele a központi rész kiépülése. Itt épültek fel a templomok, iskolák, ispotályok, nemesek udvarházai, vendégfogadó, kocsma. Általánosan megfigyelhető volt a mezővárosokban a nemesi és jobbágytelkek osztódása. 66. A mádi kereskedőház 67. A mádi kereskedőház eredeti helyén Kecskés Péter kutatásai tisztázták, hogy a felföldi mezővárosokban a lakóházak szűk beltelkekre épültek borházzal, pincével esetleg műhellyel. A mezővárosi lakóházak egyik típusa a felső szinten szoba-konyha beosztású (középkemencés konyhai tüzelővel és táblás kályhás szobával), alatta udvarról vag}' utcáról nyíló gerendamennyezetes műhellyel és raktárral. Ilyen a tájegységben felépített tállyai és tokaji épület. Gyakori ugyanez az épülettípus azzal a különbséggel, hogy nem kettő, hanem három helyisége van (szoba-konyhakamra). Tokaj-Hegyalján és Mátraiján is gyakoriak az olyan hosszú házzá formálódott porták, melyek magja utcai oldalról alápincézett lakórész. Ilyen az eredeti helyén Erdőbényén álló múzeumi épület, melyhez az 1770 körül épült alapegységhez az 1800-as évek elején kétszintes szárnyat toldottak: az alsó szinten kocsma, műhely, vagy bolt szerepű helyi59