Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
A mezővárosok építészete
olyan településen is felidézve az „aranykort", amely soha nem talált aztán magára a filoxéra elmúltával sem, s elveszítve egykori mezővárosi színvonalát gyakorlatilag vissza parasztosodott. A filoxéra hatása megnyilvánult a szőlőtermő területek átalakulásában - a hegyekről az alacsonyabb fekvésű részekre csúszásban. A szőlőpusztulást követő újra telepítések eredményeként vált szinte egyeduralkodóvá Tokaj-Hegyalján a furmint, a hárslevelű és mellettük a sárgamuskotály. A rekonstrukció alakította a szőlőhegyek rendjét és a művelési módokat is, mint ezt bemutattuk. A MEZOVAROSOK EPITESZETE A tájegység tervezésekor a különböző a régióra jellemző építészeti típusokat kellett meghatározni. A kiválasztott házaknak a megjeleníteni tervezett települések lakosságának jellemző vagyoni, felekezeti, társadalmi és etnikai összetételét is hitelesen kell reprezentálniuk. Az országos szabadtéri néprajzi múzeumban a többi tájegységben megvalósuló építményt is figyelembe kell venni a megfelelő műhelyek, szakrális és közösségi építmények meghatározásakor, hiszen ezeket értelmetlen ismétlődve szerepeltetni. A régió építészetére a kőépítkezés a jellemző. A kutatás kimutatta, hogy a 18. század második felétől országosan megváltozik a fa- és a kő, illetve téglaépítkezés aránya. A megritkult erdőállomány megdrágította a hagyományos nyersanyag alkalmazását. Ez a változás azonban kisebb mértékű a felföldi mezővárosok esetében. A komolyabb szaktudást és eszközkészletet igénylő kőépítészet feltételei szerencsésen megvoltak a régió szőlőtermelő, borkereskedő mezővárosi polgárai számára. Fehér József kutatásaiból ismert, hogy a vulkáni tevékenység eredményeként létrejött, sokféle felhasználásra alkalmas kő adott volt az egész Tokaj-Hegyalján. A 18-19. századi országleírások, geográfiai szótárak a legrégebbi sárospataki, a mádi, tállyai, olaszliszkai, bodrogkeresztúri és országszerte híres erdőbényei kőbányákat említik. Ezek egy része már a középkor óta működött. A Gyöngyös melletti fal53