Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A filoxéra és hatása

A szőlőgyökértetű Európa más országaihoz hasonlóan 20 év alatt a szőlőterületek kétharmadát pusztította el, köztük olyan híres borvidékeket is érintett, mint Tokaj-Hegyalja és Mátra vidéke. Magyarország41 borvidékének mindegyiket megfertőzte. Pusztítása katasztrofális hatással volt a zömében szőlőtermeléssel foglalkozó lakosokra. A vész országos terjedését látva 1882-ben Csomor Kálmán gyöngyösi polgármester megszervezte a helyi Phyloxera Bizottságot, amely az ismert eljárásokat alkalmazva próbált védekezni. Azonban a szénkénegezés, a karbolsav nem állította meg a pusztulást. Gyöngyösön 1885-ben már nem rendezték meg a szüreti mulatságot - „nem lévén sem szőlő, sem mulatozni vágyó ember". A Mátraalji szőlőkben is hiába égették el a megfertőzött és kivágott szőlőket, venyigét. Olyan mérvű volt a pusztítás, mintha az ördög hempergett volna meg a szőlőhegyeken. Tokaj-Hegyalján csak 1885-ben kezdődött el a járvány - sokáig tartotta magát az elképzelés, hogy a tokaji különös védelmet élvez - , de aztán tíz év alatt már mindenhol kipusztult a tőkék zöme. A védekezés igen változatos módon zajlott, de gyakorlatilag sikertelen volt. Próbálkoztak különféle vegyszerek alkalmazásával, mint a naftalin, vag)' a petróleum. Egy gyógyszerész „filoxéragyilkoló" gyógyszert kevert arzénból és kénből, de ez sem vált be. Volt, aki a friss, kiforratlan törkölyt terítette a tőkék alá. A fertőzött mezővárosok határait teljes zár alá vették, ez azt jelentette, hogy semmilyen szőlő növényt nem lehetett onnan kihozni. A fertőzött részeket kiirtották, védekezésül tü54. Szénkénegező zeket raktak a szőlősorok között. Az egyedüli eljárás - melyet Franciaországból importáltak - amely némi védelmet nyújtott, a szénkénegezés volt. Mérgező szénkéneg gázt juttattak minden egyes szőlőtőke gyökeréhez, ami elpusztította a kártevőket. 51