Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A kereskedelem

A Felföldi mezőváros tájegységben - a múzeumban elsőként - nem csupán hitelesen berendezett házak, hanem különböző témájú állandó kiállítások is látogathatóak. Ilyen a már bemutatott csizmadia mesterséget ismertető tárlat és ilyen az erdőbényei ház borházában és pincéjében kialakított „Itt a világ közepe" című kocsmatörténeti kiállítás is. 52. Dugózó áll egy 19. század végi palack dugaszoló. A hangulatot pedig egy kocsmatörténeti kisfilm teszi elevenné. A kocsma elképzelhetetlen volt zene nélkül, előkerültek a dudák, citerák, majd pedig nem ritkán egy-egy cigánybanda muzsikált a kocsma vendégeinek. A klasszikus cigánybanda négytagú volt: két hegedű, egy bőgő és egy cimbalom. Az első ismert cigánybanda prímása a gömöri Czinka Panka volt. A 18. század végén másfélezer, míg a 20. század első éveiben már több mint 17.000 cigányzenész élt Magyarországon. A kocsmák italai a bor, a sör és a pálinka voltak. Szívesen fogyasztották azonban a fröccsöt is, erről szól a kiállításban is olvasható rövid fröccstörténelem. A fröccs: bor és szóda keveréke. Az eredetéről szóló anekdoták szerint Vörösmarty Mihály kóstolta először Jedlik Ányos találmányát. A híres bencés szerzetes-tanár leghíresebb találmánya a dinamó mellett a szóda, azaz a szikvíz felfedezője is. 1826-ban a balatonfüredi ásványvizet mesterséges szénsavval dúsította, majd 1841-ben már gyárat is alapított. A hagyomány szerint nem szerette tisztán a bort, túl erősnek tartotta, hát vízzel hígította, de így sem volt igazi, kellett bele egy kis szénsav. A tudós Jedlik, miután a hosszú pohárba töltött borra rányomta az első korty szódavizet, azt mondta: íme a sprizter\ Mire a társaságban ülő Vörösmarty Mihály így válaszolt: Sprizter? Ez túl németes. Jobb és magyarosabb, ha fröccs a neve. 49