Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A kereskedelem

Az 1880-as évekig a lovaskocsik többsége még hagyományos fatengelyes jármű volt, bár már nem számítottak ún. fakó szekérnek, hiszen egy-egy alkatrészen megjelentek a vasalások, nem teljesen fából készültek. A fatengely rugalmasabb volt, viszont teherbírása kisebb, mint a lényegesen vékonyabb kovácsoltvas gyári tengelyeknek, melyeknek az elterjedése aztán fokozatosan egységesítette például a dűlőutak keréknyomainak távolságát is a szőlőhegyeken. A borszállítmányokkal rendszerint 10-20 szekér indult útnak egyszerre, a biztonság miatt. jaitól a friss élelmiszereket, míg az iparcikkeket vagy a helyben dolgozó kézműves mesterektől, vagy vásározó iparosoktól, esetleg közvetítő kereskedőktől vásárolták. Számottevő bevételt jelentettek a mezővárosok, de a kereskedők számára is az országos vásárok. Gyöngyösön a templomok védőszentjeinek napján, Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2), Szent Orbán (május 25), Szent Bertalan (augusztus 24) és Szent Erzsébet (november 19) ünnepén tartottak. Mint általában a középkori városok esetében, Gyöngyösön is a templom körül alakult ki a kereskedelmi központ, itt rendezték a vásárokat, itt rakták ki piaci portékáikat a helybéli és környező falvak árusai, a 19. században itt nyitottak üzletet a kereskedők, s ide emeltették állandó lakhelyül szolgáló házaikat a település vagyonosabb polgárai. A 18-19. századi források Főtérnek, „Piarcz-térnek", vag)' egyszerűen csak „Piarcz-nak emlegetik e kiszélesedő utcát, amely valamikor a 17. században lett tér azáltal, hogy a mai Rózsa és Móricz Zsigmond utcák közötti terület beépítésével déli végét lezárták. Az 1700-as évek elején a tér már teljesen beépített. Itt épültek fel a földesurak rezidenciái, e mellé az útvonal mellé települtek a vendégfogadók, sörházak, s itt nyíltak az első üzletek is. A század közepén felépült a jezsuita gimnázium, s a város keleti végén az ispotály (kórház). A 18. század második felében a város nagyarányú területi fejlődése indul meg. Egyre jobban és jobban belakják az addig külső kertnek használt területeket. A mezővárosi kézművesek általában saját maguk árusították termékeiket. A csizmadiák vásári szokásai hasonlók, mint a többi vásározó iparos mesteré. Egyes csizmadiák, akik nem ún. váltómunkát végeztek, vásározni jártak, a kalendáriumból tud44