Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
A kereskedelem
A vasút előtti távolsági borkereskedelem legfontosabb eszközei a lovaskocsik voltak. Ilyen borszállítmánnyal felszerelt fatengelyes kocsi rekonstrukcióját láthatják a látogatók a hejcei lakóház hatalmas méretű pajtájában. A pajta és az istálló egyébként ritka volt a Felföldi mezővárosokban, hiszen az állattartás nem volt jelentős. Egyes esetekben a borkereskedelem tette szükségessé állatok tartását a telken. A rendszerint két lóval vont fatengelyes járműveket a helyben élő bognárok, kerékgyártók készítették. Mikor borszállítmánnyal indultak útnak, akkor az első és hátsó tengelyt összekötő ún. nyújtót a leghoszszabbra állítva megnyújtották a jármű rakodó részét. Az oldalakat és a fenékdeszkákat leszedték és párhuzamosan a nyújtóval két erős A gyöngyösi borok kereskedelme egészen más utat járt be, mint a tokaji bor. Sikeresen értékesítették a gyöngyösi borokat a Jászságban és a Felföldön. A bort ún. cenzárok (borközvetítők) segítségével árusították, vagy maguk a gazdák járták a vidéket szekérrel és kínálták a bort a hordókból - de nem a hordókkal együtt, mint a hegyaljaiak. A mátraalji borok tömegbor jellegük miatt nem voltak alkalmasak távoli piacok megszerzésére, de azért a cseh és lengyel tájakra eljutottak a gyöngyösi borkereskedők. Minőségükre utal Vályi András korabeli ország leírásában szereplő minősítés miszerint: „boraijók és középszerűek. S bőven teremnek". Gyöngyösön a bor mértékegysége volt az urna, amely egy akónyi volt. Egy akó pedig 64 icce, azaz 54,4 liter. Egy akó bor ára 1 Ft 24 krajcár volt a 19. század közepén. Egyetlen éven belül sem volt a bor ára változatlan. A szüret utáni bőségben olcsóbban, Szent György nap után pedig drágábban számították. Vahot Imre 1846-ban a helyi önkormányzat vívmányai között írta, hogy: „Megemlítendő a gyöngyösiek bormérési szabadsága, minél fogva majd minden ház egy kocsma. "A bor árusítását is korlátozó földesúri függésből 1852-ben örökváltsági szerződéssel szabadult fel Gyöngyös. Ez olyan ösztönzőleg hatott a mezőváros bortermelőire, hogy a korabeli leírás szerint ,JVleg kell vallani, hogy az országban ritkán találni oly értelmes népet a szőlőművelésben, mint a gyöngyösit, kinek szőlője valóságos gyönyörű kert". Forradalmasította a felföldi mezővárosok borkereskedelmét is a vasútvonalak kiépülése 1870 után. Igaz, hogy egyes esetekben éppen a vasúti fővonalaktól való távolság, azok elkanyarodása lassította egy-egy te42
