Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A kereskedelem

43. Borszállító kocsi a hejcei házban lep ülés, pl. Gyöngyös vagy Eger gazdaságának fej­lődését. A mezővárosok kereskedelmében azonban nem csak a távolsági, és nem csak a borral foglalkozó ke­reskedők játszottak jellemző szerepet. A helyben működő boltosok, és az árucsere olyan különbö­ző kitüntetett és sikeres formái, mint a piacok és a vásárok is jellemzik a Felföldi mezővárosi kul­túrát. Az intenzív szőlőműveléssel foglalkozó me­zővárosi polgárok rendelkeztek elegendő pénzzel ahhoz, hogy megvegyék az élelmet maguknak, s egy­általán nem önellátásra termeltek. (Ezt egyébként az élelmiszer raktározására szolgáló helyiségek, mel­léképületek jellege is igazolja.) Az udvarokon ezért nem találunk sem baromfi, sem disznóólat, s az is­tálló is elsősorban a fuvarozás igényei miatt épült egy-egy mezővárosi telekre. A rendszeres heti pi­acokon szerezték be a környékbeli falvak paraszt­rudat fektettek hosszában a kocsira. Ezekre a rudakra fektették a borszállítmány hordóit, mérettől függően 4-8 darabot akár. Erős lán­cokkal szorították össze és rögzítették a hor­dókat. A borszállító járműveknek nem volt saroglyája, azaz sem hátul sem elöl nem volt a rakteret lezáró rácsos alkatrésze. Szintén jel­lemzője az ilyen járműveknek, hogy nincsenek lőcsei, hanem a rakoncának nevezett rövid rudak tartják a rakományt oldalról az első és hátsó tengely fölötti párnafákba állítva. 44. Kamra a hejcei házban W 1 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom