Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A szőlő művelése

A SZŐLŐ MÜVELÉSE A szőlőhegyek (

Promontorium) rendjét, a művelés-, a szüret módját, a bor kezelésének jellemzőit részletesen szabályozták. A szőlők védelmét a mezővárosok közössége által választott bíró és a tisztségviselők elsőrendű feladatukként végezték. A törvényeket megsértőket súlyos pénzbírsággal, esetenként testi fenyítéssel is büntették. A szőlőművelés külföldi, korszerű ismereteit elsősorban a nagy uradalmak közvetítették a mezővárosok közösségei felé. így jelent meg pl. az európai reneszánsz mezőgazdasági műveltség a kis felföldi mezővárosokban. A hegyaljai szőlők művelésének rendje a 16. századra kialakult. A szőlőterületek égtáj szerinti elhelyezkedése nagy mértékben befolyásolta az ott termett szőlő és bor minőségét. Ezen kívül a talaj is befolyással volt erre. A felföldi mezővárosok Fyb / "I rí / 16. Tokaj-hegyaljai szőlőművelő szerszámok és a tőke 1830 körül 17. Ültetés pallossal 19. századi ábrázoláson területein már igen korán, az 1600-as évektől engedélyhez kötötték az új szőlők telepítését. így akadályozták meg a nem megfelelő területek beültetését a minőségvédelmében. A közvélekedés szerinti legjobb borok a hegyek lejtőinek középső részéről származtak. A soros ültetés terjedése elleni érvként azt tartották, hogy a tőkék árnyékolják, takarják egymást a sorokban. A soros szőlők a föl22