Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A szőlőhegyek

záértést igénylő feladatoka: nem végeztethették a földesurak, tulajdonosok mással csak szakmunkásokkal. A mecenzéfiek egészen a filoxéra előtti évekig jártak a területre vándormunkásként. Balassa Iván véleménye szerint ők voltak a Kárpát-medencében az első olyan földmunkások, akik nagyobb csoportban, egy-két vezetővel dolgoztak és bérüket teljesítményük szerint kapták. A kőgátak megépítése és állandó karbantartása rendkívül drága volt, hiszen még eg)' kisebb szőlő esetén is annyi követ kellett beépíteni a gátakba, ami egy lakóház építőanyagának is elég lenne. A meredek szőlőhegyek oldalain, a napsugarak visszaverődését is elősegítve kiválóan segítették a szőlő érési folyamatát. Ügy kell a kőgátat rakni, hogy egy kicsit a hegy felé dűljön, de a béléskövek vízszintesen állva tartsák a falat. A filoxéra után a régi kőgátak helyreállítása olyan sokbakerült volna, hogy szinte egyetlen birtokos sem tudott erre áldozni. Ez is az egyik oka annak, hog)' az új telepítésű szőlők nem felfelé, a kőgátak, hanem lefelé, a sík területek felé terjeszkedtek. A hegyaljai szőlők közepén rendszerint kialakítottak egy szedőhelyet, ahol szüretkor összegyűjtötték a termést, s ahonnan a városi házakhoz szállították feldolgozásra. Jellemzője a felföldi szőlőknek, hog)' rendszerint nincsenek benne bortároló építmények, néhány főrangú uradalom borházát leszámítva. A gyöngyösi szőlőket középkori hagyományt őrizve soratlanul ültették, azaz a tőkék rendszertelenül helyezkedtek el. Később Gyöngyösön is elkezdték a tőkéket egyenes vonalban kiárkolni, s így lényegesen rendezettebb képet mutatott a szőlős. A múzeumi tájegységből kivezető fölső út felett kőből rakott teraszrendszer segítségével a különböző művelési módokat és szőlőfajtákat mutatjuk be. Ezért bonyolult és nagy munkával kiépíthető fóldgátakat, mikroteraszokat építettünk egy méter magasságban, két méter padkaszélességgel. Helyi bányakőből, kitermelt görgetegkőből, patakkőből összeillesztve építettük meg a teraszokat, hagyományos módon, kötőanyag nélkül. A szőlőhegyre öt méter szélességű út vezet fel a mádi dézsmaháztóí, illetve a Szent Donát szobortól. A szekérút északi, támfalas oldalán a szőlőtaposóhely és szekérbeálló lekövezett felületét alakítottuk ki. Az ilyen beállók egyben dézsmaszedő helyek is voltak. Itt folyt a lábbal taposó mustnyerés és innen szállították a belterületi pincékbe a mustot. A kőteraszos szőlőhegy jelentős építménye a „grádics", a kb. egy méter széles kőlépcsők terepszinthez alkalmazkodó sora. Nag)' szerepük van a teraszok, kőgátak és lépcsők menti iszap- és vízfelfogó létesítményeknek, a kővel kirakott sankgödröknek vagy liktorvermeknek is, melyekből hármat alakítottunk ki a szőlőhegy aljában. A kőlépcső mellett felállítottunk egy szélkerékkel működő kereplőt a madarak elriasztására. A szőlőhegyről egy kis kőhídon keresztül a mándi görög katolikus templomhoz vezető útra lehet csatlakozni. A szőlőhegyen a Mátraalji borvidékre jellemző, fehér és vörösbort is adó gyöngyö 17