Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Miért a szőlőművelés, miért a bor?

MIÉRT A SZOLOMUVELES, MIÉRT A BOR? A Felföldön a mezővárosi fejlődés legfőbb motorja a szőlőtermelés volt. Kósa László megállapítása, hogy a magyar nyelvhatáron belül és az Altöld északi peremén túl szinte kivétel nélkül minden felföldi város a filoxéravészig (az 1880-as évekig) bortermelő helység volt. A Felföld déli sávja gyakorlatilag egy hosszabb szakasza a Magyarországot kissé ívben keresztező minőségi borvidék láncolatnak, amely a Balaton északi partján végig húzódik, a Vértes és Buda térségében, aztán Pest környékén folytatódik és tart egészen Nagyszőllősig. A minőségi bortermelés a magyar nyelvterület nyugati sávjában is elősegítette egyes települések fejlődését. A nyugat-magyarországi borvidék települései azonban a kedvezőbb földrajzi-kereskedelmi helyzetük miatt (az ausztriai és csehországi piacok közelsége) elérték a mezővárosokénál magasabb kerített királyi városi előjogokat is. A Felföldön ez nem volt lehetséges. Ahol a bortermelő sáv a vásárvonallal találkozott, ott alakultak ki a nagyobb felföldi mezővárosok. A felföldi mezővárosokban a szőlőterület aránya elérte a határ 30-35%-át is. A szőlő- és bor monokultúra, mint városképző tényező a régióra egyedülállóan jellemző. A nagy munkaráfordítást és belterjes művelést igénylő szőlőtermesztés városfejlesztő hatása egyértelmű. A hungarikumnak számító tokaji fehérbor, illetve a gyöngyösi jellegzetes fehér és vörös borkultúra produktumai nem csupán hazai viszonylatban, hanem a távolsági kereskedelem révén Európa távoli országaiban is közkedveltek voltak évszázadokon keresztül. Már az 1500-as évektől ismeretesek a tokaji borok elismerései az oklevelekben. Szapolyai János magyar királynak kiterjedt szőlője volt a vidéken. Ahhoz, hogy a tokaji ismertté és kedveltté váljon, feltétel volt, hogy a hosszú utakat, a szállítást elviselje, „ne törje meg" színét, ízét, zamatát, így vált a királyok borává - a borok királyává (Vitium regnum - rex vinorurn.) A szőlőtermesztés északi határa közelében különleges ízek, zamatok fejlődtek ki a szőlőbogyókban. A felföldi, tokaji borok értékeit, jelentőségét érzékletesen jelzi, hogy kivételes helyen a Kölcsey Ferenc által írt magyar Himnuszban is szerepel: „... Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél..." Az árutermelő tevékenység határozta meg az itt élő lakosság életét a múzeumi bemutatásra kiválasztott 19-20. századi időszakaszban is. Mivel a szőlőművelés jelentette a közösségek létalapját, 9. Gyöngyös térképe 13