Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM FELFÖLDI MEZŐVÁROS TÁJEGYSÉGE

jegyzett eredeti koncepcióhoz képest: a tokaji II/l lakóház a tér bejáratánál, bal oldalon a II/2-es pozícióba került, kiszorítva az eredetileg II/2-es jelölé­sű másik tokaji házat. Helyére II/l-es jelzéssel a tér bejáratához egy tállyai, kétszintes lakóház került. Maga az épület nem volt ismeretlen Kecskés Péter előtt sem, csak más szempontok által vezérelve korábban nem szerepeltette ezt az igen impozáns méretű építményt a tájegység épületeinek sorában. A néprajzi újraépítési javaslatokkal párhuzamosan folyt a kivitelezésre al­kalmas, ún. tendertervek és kiviteli tervek elkészítése. Búzás Miklós műte­remvezető mérnök irányításával Bálint János, Borbás Péter és Karádi Zoltán építészmérnökök munkáját dicséri a gyors és pontos munka. Ahol kellett, még bontottak, levéltári kutatásokat végeztek, felmértek, analógiákat készítet­tek, pontosították az építési időpontokat, átalakításokat. Ok végezték a teljes tájegység alépítményeinek, vonalas létesítményeinek (infrastruktúra) és kö­zönségszolgálati létesítményeinek tervezését is. A felvidéki mezővárosi épületek múzeumi megjelenítéséhez telepítési tervként olyan településszerkezed egységet választottunk, amelyre nyolc sza­lagtelkes porta elhelyezhető. Ez a városszerkezed egység a háromszögletű térre bővülő villás útelágazás, amire a telkek merőlegesen fekszenek. Ez a tér és utcakép a fejlett kőépítkezés kiegészítő elemeivel gazdagodik: térburkola­tok, támfalak, kerítések, kutak, pincék, szobrok és uradalmi épületek meg­építésével. Az épületek közül kivezető út felett, kőből épített teraszrendszer kialakításával a filoxéravész előtd művelési módokat és szőlőfajtákat mutatjuk be (1. kép). A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban újra felépítendő porták ran­gos kőépületeiben a 18. század végétől a 20. század elejéig átnyúló periódu­sokban kívánunk enteriőröket bemutatni. A telepítési tervben szereplő ereded, illetve másolatban megépülő tokaji, mádi, tállyai, hejcei, gyöngyösi és erdőbényei épületeket úgy választottuk ki, hogy a 18—19. századi kőépítkezés fontosabb alaprajzi és funkcionális vál­tozatait képviseljék. Ezek a lakóházak szűk beltelkekre épültek borházzal, pincével, esedeg műhellyel. Az objektumok berendezéseiben a tulajdonos családok gazdasági és ipari tevékenységét hangsúlyozzuk. A múzeumi állandó kiállításban az építészet-, gazdaság-, társadalom- és ipartörténeti emlékeket a különböző életmódok és életformák együttesében kívánjuk megőrizni és be­mutatni. A jellegzetes épületekben berendezendő állandó kiállítások igazolják a régió településein élők polgári öntudatát és igényességét, valamint a falusitól eltérő tárgyi felszereltségét (2. kép). 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom