Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - AZ ÉLETMÓDVÁLTOZÁS BEMUTATÁSA A SZABADTÉRI MÚZEUMOKBAN

majd a kolerajárvány hatására az 1860—70-es években csatornáztak, bevezették a vizet a házakba, megszüntették a szemétdombokat, udvari közös latrinákat építettek, a szellőzés és a világosság érdekében megnagyobbították az ablakokat, s az eddigi nem nyitható fatáblás ablakok helyére nyitható üvegablakok kerültek. Művelt, gondozott kiskertek lettek az előkertekből. A dekonjunkturális időszakokban, a munkaképes, de munkanélküli családtagok kiegészítő foglalkozások, foglalatosságok után néztek, megjelentek a kiskertekben a fúró-faragó műhelyek, galambdúcok (népszerű volt a galambtenyésztés), ólak. Az élelmiszer-ellátás elősegítésére az 1850-es években közös kenyérsütő kemencét építettek az első lakás oldalába. A századforduló és az I. világháború konjunktúrája után újabb mélypontot jelentett a nagy gazdasági világválság. A Crawshay Művek csődbe ment, a lakásokat eladták helyi vállalkozóknak. A magas lakbérek és a munkanélküliség miatt erőteljes fluktuáció figyelhető meg. Az új beköltözőknek csak kis hányada marad a bányában, többségük a vasgyárak helyébe lepő új összeszerelő üzemekben találnak munkát. A repülőgépgyár, csokoládégyár, Hoover háztartási gépgyár szerelőszalagjai a világválság és a II. világháború után elsősorban a fiataloknak és a nőknek kínált jó munkalehetőségeket. A férfiak, főleg az idősebbek kitartottak a szénbányák mellett, egészen a már említett bányabezárásokig. A közel két évszázadon keresztül végzett azonos munka, az ugyanazon céghez való tartozás (Crawshay Művek), a sajátos lakáskörülmények és a világon bárhol megfigyelhető bányászöntudat, összetartozás-érzés, mentalitás egy egészen sajátos kis közösséget alakított és éltetett itt Rhyd-y-carban. A fenti okoknak és egyfajta izoláltságuknak köszönhető, hogy életmódjuk, munka-, ház- és lakáskörülményeik vizsgálatával és bemutatásával egy egészen sajátos, de Dél-Wales népére mégiscsak jellemző szeletét tárhatták fel a hagyományos kultúrának a Welsh Folk Museum kutatói. A 6 lakásos épület megvásárlása után, egy alapos és intenzív alapkutatást követően az újraépített sorház 6 különböző időmetszetben, 6 család életmódjának rekonstruálására adott módot. Ezzel a megoldással kívánták elérni azt a célt, hogy a rhyd-y-cari bányászkolónia életét, annak változásait a legteljesebb mértékben bemutathassák. Első lakás, 1805: A lakást egy, a környező falvakból éppen felköltöző fiatal házaspár lakja. A férfi vasbányász, a felesége otthon van. A berendezés szegényes, egyszerű. Még tetten érhetőek azok a faluról magukkal hozott, kemény tölgyfából faragott, rusztikus bútordarabok (karosláda, székek, asztal), amelyek jellegzetesek voltak ebben az időben, szerte Walesben. Sima, fehérre meszelt falak, nagyméretű kőlapokkal burkolt padló. A nászajándékba kapott karosláda áll a tűzhely egyik oldalán, előtte egyszerű megmunkálású asztal, két hosszú lóca. Egy díszesebb karosszék a kandalló előtt, a falakon 61