Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - AZ ÉLETMÓDVÁLTOZÁS BEMUTATÁSA A SZABADTÉRI MÚZEUMOKBAN

faragott kanalas és tálas, s a tűzhely környékén szintén a falakról lógnak a háztartási és főzőeszközök, edények. A földszinti hálószobába éppen belefért egy ágy, kisszekrény, a kamrában rusztikus, főként a paraszti használatból ismert tárolóedények. Szellőztetés nem volt, a 6 fatáblás, szűk kis ablak nem volt nyitható. Csatorna, szennyvízelvezetés, víz, WC nem volt. A lakás előtti, rakott kőfallal elkerített kiskertben disznóól látható, a kert megművelt. A lakás egészében a kolónia életének kezdeti időszakát példázza. Második lakás, 1855: A szellőztetési és higiéniai viszonyok még mindig nem javultak ebben a lakásban sem. Nem véletlen talán, hogy a telep 18. számú lakásának lakója, egy 48 esztendős özvegyasszony is a kolerajárvány idején vesztette el férjét 1854-ben. Margaret llosser férje szintén vasbányász volt, s halála után az asszony házaló tejesasszonyként kereste a kenyerét. A korszak iparszerkezeti átalakulását is bizonyítva 19 éves fia már szénbányász, és a 12 éves kisebbik fiú is a szénbányában kapott munkát, gyermekmunkásként. A 14 éves lánya segített anyjának a tej feldolgozásában, széthordásában. A lakás berendezéséből már eltűntek a paraszti bútorok, gyári tucattermékek azok. A tűzhely falán és a gerendákról lógtak alá a konyhai edények, különösen nagy számban a tejfeldolgozással kapcsolatosak. Az ablak alatt mívesebb kivitelű asztal, esztergált lábú és támlájú támlásszékek. A nappali szoba egyszerre látja el a mindennapi élet színtere, illetve a konyhafunkciókat, s így a reprezentatívabb terület a már említett tűzhely, előtte támlásszék, a tűzhely jobb oldalán mahagóni tálalószekrény, felette festmény, a tálalón emléktárgyak, porcelánfigurák. A földszinti hálószobában csak egy ágy fért el, de az emeleti hálószobában már baldachinos ág)', két szekrény, kisszekrény, asztal, székek is találhatók. A kolóniában ez idő tájt - a szükség szülte divat volt a lakás egyik szobáját kiadni ún. „albérletbe". A tulajdonos özvegyasszony - noha anyagi helyzete igényelte volna - nem tudott ezzel a kisegítő lehetőséggel élni, hiszen három gyermekének és magának volt szüksége minden helyiségre. A kiskert már megművelt volt, különböző zöldségféleségeket termesztettek benne. Az előkert végében állt egy deszkalatrina, amit a szomszédos lakással közösen használtak. Harmadik lakás, 1895: A kolónia 19. számú lakásának lakója, életmódja tovább példázza azt a foglalkoztatási szerkezetátalakulást, amelyről a bevezetőben már szóltunk. Richard William, aki korábban szénbányászként kereste kenyerét, a századforduló tájára a vasútnál tudott elhelyezkedni, mint vasúti jelző. A rhyd-y-cari kolómát ugyanis szinte minden oldalról vasúti fő- és mellékvonalak, vágányok vették körül, melyek a nyersanyagokat és a feldolgozott árut szállították az egyes üzemekbe, illetve a kikötőkbe. Richard William már újonnan betelepülő, noha felesége - mint a kolónia többsége még ekkor 62