Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - TELEPÜLÉSNÉPRAJZI ADATOK A SZUHA-VÖLGYBŐL

telen lakosságától egyaránt igen sok területen elkülönültek, szinte egy más falut képeztek. A település legkisebb egysége a telek. A gazdasági és társadalmi struktúra változása a telket érinti először, mivel a falusi emberhez ez áll a legközelebb és életében közpond szerepet tölt be. A telek ugyanis nemcsak lakóhely, hanem a paraszti gazdaság irányító központja és a gazdaság egy részének színtere is. Beosztása, épületeinek elhelyezése mindig úgy történik, hogy funkcióit maradéktalanul elláthassa. Ennek megfelelően a nemesi porták a zsellérportákkal szemben bonyolultabb, gazdagabb képet mutattak. A Szuha-völgy falvaiban az általában négy-, hathelyiséges nemesi lakóházak homlokzatukkal leginkább az utca frontjával párhuzamosan helyezkedtek el, bár időnként ferdén vagy oldalukkal is. Jellemző volt a keresztcsűrös udvar. A lakóépület után hosszanti irányban folytatódtak a gazdasági építmények a házzal összeépítve, de külön fedéllel sem ritkán. Először az istálló, majd annak végében a disznóól következett. A kocsiszínt (ahol volt) lehetőleg az istálló végébe építették, benne az egyszerű parasztszekérrel, esedeg a parádés kocsival. A fásszín mindig a porta végébe került. Jellegzetes helyet foglalt el a csűr, ami a porta kapujával szemben, a telek hátsó végében állt. A csűr mellett a nyári konyha esett még ki a telek hoszszanti elhelyezkedésű építményeinek sorából. A század eleje óta nyári konyhája szinte minden nemesi családnak volt. A hosszanti telekelrendeződési forma mellett ugyancsak elterjedt volt az épületek párhuzamos elrendezése. A lakóház — istálló, disznóól - kocsiszín épületegyüttessel szemben sorakozott a nyári konyha — fásszín — méhes esedeg baromfiéi stb. Az effajta elrendezésre a nagyobb, tágasabb telkek biztosítottak lehetőséget. A ház eleje és a kerítés közti kis területet virágoskertnek használták. Az előkertek meglétéről már Borovszky Samu is tudósít bennünket.

7 A csűr mögött konyhakert és gyümölcsös található. A gémeskutat a házzal átellenben az udvaron ásták. Előtte „itató-váló"volt, ahol reggel-este itatták a nagyállatokat. ,,A kiskapu és kapu többnyire deszkából, lécből, de sok helyen csinosan font vesszőből volt. Faragványos kapuval, oszlopos, boltíves kiskapukkal a szárazvölgyi parasztság portáin találkozhatunk" — írta Borovszky Samu Gömör vármegye monográfiájában.

1" Egyik zádorfalvi adatközlőm szerint „valamikor vöt tölgyfábul hasított ravás kerítés is. Fordított „V" vagy „U" tetejűre kifaragott deszkákat állígattak be pántok közé, rászögelték mán újabban, de sokszor be is voltak a deszkák nútolva. Nagy ácsmunka vöt vele." A nagykapu erős deszkából készült, súlyos egyszárnyú szerkezet volt. Befelé nyílt, de ha 9 Szerk.: Borovszky é. n.: 164—165. 1

0 Borovszky é. n. 175. 353