Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - TELEPÜLÉSNÉPRAJZI ADATOK A SZUHA-VÖLGYBŐL

az udvar lefelé lejtett, akkor kifelé nyitották. A kiskapuk lényegesen gyengébb lécekből, deszkákból összerakott készítmények voltak, s befelé nyitották őket. Farig/ive 1 lehetett bezárni. A hátsó udvar felől gondozott élő sövény (csipke vagy galagonyatövis) vagy fonott vesszőkerítés határolta a portát. Lényegesen szegényesebb képet mutatott a paraszti porta. A keskeny szalagtelkek sűrűn egymás mellett sorakoztak. Általában előkertes beépítésű telkek követték egymást, de a hely szűke miatt nem volt ritka az utcavonalas beépítés sem. A három, esetenként kéthelyiséges lakóházak mögött sokszor hiányzott az istálló, mert nem volt igásjószág. A disznóólak a ház mögött álltak. Legtöbbször a csűr is hiányzott a paraszti portáról, helyette rakodót építettek a ház mögé vagy keresztbe az udvaron, a csűr helyére. Fásszín, siitőaszaló kemence, méhes voltak még azok az épületek, amelyek előfordulhattak a paraszti telkeken. A víznyerést lényegében mindkét társadalmi osztály tagja megoldotta a saját portáján ásott kutakkal. Kivételt képezett ez alól Szuhafő parasztsága, ahol a Partiak a dombokon csak nagyobb nehézségek árán tudtak vizet szerezni. Ezért itt a Derékban ásott közös falukutakról hordták fel a vizet. Arokkút és ]éz}ts-kút volt a nevük. A házak kerítése fonott vesszősövény pacsit (patics) volt, az utca frontja felé és hátul egyaránt. A kapuk dísztelenek voltak, lécekből vagy fakcretek vesszővel történő befonásával készültek. A jobbágyság és kisnemesség eltérő jogszokásai, öröklési lehetőségei folytán a lakosság rendi hovatartozása a településrendszerre is kihatott. A nemesi hadak az ősi telek időnkénti felosztása ellenére is együtt maradtak, egymás mellé építkeztek, ami a zugok, szegek létrejöttét segítette elő. Az eredetileg „tiszta" kisnemesi községek azonban az idők folyamán feltöltődtek nem nemesi származású zsellérekkel vagy kisparasztokkal. Mivel az őshonos nemesi lakosság igyekezett megőrizni egységét a társadalmi életvitel mellett a településen belül is, a betelepülők csak a falu ún. periférikus területein kaphattak helyet. A későbbiek során is csak a legvagyonosabb paraszti elemek, jobb gazdák tudtak — nagy küzdelem árán — gyökeret verni a nemesek között, így alakulhatott ki az a fajta településbeni elkülönülés az egyes társadalmi rétegek között, amit megfigyelhettünk a Szuha-völgy tárgyalt falvaiban." A nemesek és a vagyonosabb paraszti elemek telkei tágasak, jól felszereltek, a lakóház mellett szinte minden fontos gazdasági és melléképület megtalálható rajtuk. A zsellérparaszti porta hű tükre gazdája vagyoni állapotának, a falu gazdasági életében elfoglalt helyének. Éppen csak a legszükségesebb 1

1 Hasonló eredetű és megjelenésű különbségeket fedezhetünk fel a Szuha-völgy településeinek népi építkezésében és lakáskultúrájában is. Ehhez lásd: Cseri 1981: 50-58; Csen 1982: 259-280. 354