Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A KŐVEL VALÓ KERESKEDÉS HATÁSA ÉSZAK-MAGYARORSZÁG NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉRE

2. kép. Kőépitkezési zónák Észak-Magyarországon az 1910-es népszámlálás alapján A statisztikai adatok és a néprajzi párhuzamok ismertetése, illetve ezek vizsgálata révén finomodott az a kép, amit eddig az észak-magyarországi régió népi kőépítkezéséről tudtunk. Tárgyalt vidékünkön egységesen magasabb a kőépítkezés aránya, mint a Kárpát-medence egészében. A megyei adatsorok azonban még mindig túlságosan nagy, jellegükben eltérő tájegységeket foglalnak magukban, s így nem is adnak pontos képet. Az eleddig hagyományosan kőépítkezésűnek mondott Bükkalja, Mátraalja, Zemplénihegység vidéke mellett kialakultak olyan kisebb vidékek (Aggteleki-karszt vidéke, Upponyi-hegység területe, a Keled-Beszkidek vonulata, a Szepes— Gömöri-érchegység egyes területei), ahol a kőépítkezés igenis domináns volt, a többi falképző anyaghoz képest a kő aránya jóval túlhaladta az 50%-ot. Egyes szűkebb területeken ez az arány akár a 90% fölé is emelkedett. 303