Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A KŐVEL VALÓ KERESKEDÉS HATÁSA ÉSZAK-MAGYARORSZÁG NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉRE

Ezeknek az állításoknak igazságtartalma vitathatatlan, de úgy érzem, valahogy nem követhető nyomon egyfajta folytonosság kőkultúránkban. Meggyőződésem, hogy a Bükkalján, a Mátraalján, a Tokaj környéki tufavonulatokon, az Aggteleki-karszton, ahol a kő szinte a legevidensebb módon a rendelkezésre állt, ott igenis kellett lennie jelentős kőkultúrának, nagyobb szerepet kellett kapnia a kőből való építkezésnek. Talán az erőteljesebb régészed kutatások — régiónkban igen elenyésző a számuk - és a történeti források majd választ adhatnak ezekre a kérdésekre. LÉNART Andor tanulmánya éppen azért fontos számunkra, mert kutatásai révén talán korábbi előképeket is találhatunk a kőépítkezésre vonatkozóan.

3

1 Eger nagy barokk építkezésének időszakában egy egészen kiterjedt hatósugarú körből szerezték be az építkezéshez szükséges építőanyagokat, így a követ is. A kezdetben földesúri teherként végzett kőbányászat, kőfaragás, kőszállítás az idők folyamán kifejleszthette azokat a specialistákat, akik a paraszti kőépítkezések számára is szállítottak követ, palát, illetve végeztek kőfaragó, kőműves munkát. Területünkön nagyszámú mezőváros található, melyek polgárai talán a barokk építkezések előtt is építkeztek kőből. Okét is el kellett látni nyersanyaggal, szakipari és segédmunkával. A polgárházak, nemesi kúriák látványa, megjelenése aztán ösztönzést adhattak arra, hogy a népi építkezésben a saját szintjükön leutánozzák azt. Az építkezésen dolgozó munkások fokozatosan kitanulhatták a kőépítkezés szakmai fogásait, s terjesztői lehettek saját településükön, illetve a környéken a kővel való bánásnak. Mindez természetesen feltételezte az alapvető fontosságú nyersanyag meglétét, bányászhatóságát. Szerintem először feltéden azokon a területeken vált fejletté a kőépítkezés, ahol volt kő, illetve rendelkezésre állt a kellő szaktudás, a kővel való bánni tudás. A kőellátás szempontjából kedveződen helyzetű települések talán csak később kapcsolódhattak ebbe a folyamatba. A kőfelhasználást itt már erőteljesen differenciálhatta a vagyoni, társadalmi állapot, nemesi jogállás, vallási, etnikai, kulturális tényezők. Amikor a kőben szegény vidékeken kőkereslet lépett fel, azt viszonylag gyorsan ki tudták elégíteni a kőben gazdag hegyvidéki területek: kialakult a kő árucseréje. Nem elképzelheteden, hogy sokszor a külső megrendelő nyittatott egy kőbányát valami nagyobb építkezéshez, s az idők folyamán az addig nem, vagy csak kis részben kőházakat építő falvak a speciaüzálódás melléktermékeként maguk is fokozatosan áttértek a kőépítkezésre. Úgy érzem, hogy a néprajz, s ezen belül a népi építészet tárgyalt területe nem egészen feltárt. Jelen tanulmányom is csak adalékokat adhat annak megismeréséhez, megoldani nem tudja a problémákat, kérdéseket. 5

1 Lénárt 1982-1983. 302