Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A SZABADTÉRI MÚZEUMOK SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

kozásaink, táboraink és oktató programjaink segítenek feleleveníteni ezeket az emlékeket. Vagy például átalakul és szegényedik étkezési kultúránk, már nem ismernek bizonyos növény- és állatfajtákat, melyek még néhány emberöltő óta is mindennaposak voltak, nem ismerik a természeti környezetet, azok hasznát és felhasználhatóságát. Erre adott válasz volt nálunk az „Alma- és paprikanap", a „Fűben-fában orvosság" program. A biokertészet, a népi orvoslás és gyógyászat, az állatbemutatók, a Vauhaus-programunk ezeken a problémákon próbált segíteni. A vidéki életre való vágyakozás, az alternatív élet és építészetre való igényre adott válasz volt részünkről a hatalmas sikerű „Földház" kiállítás, ahol praktikus tanácsokat adtunk a természetes és környezetbarát építkezés lehetőségeiről. 2003 óta Szentendre lett a központja az országos múzeumpedagógiai programnak, s a közeljövőben akkreditálják nálunk az általános iskolai NAT-panel részeként megkövetelt honismereti tantárgyat is. lg}' üzenetünk a lehető legszélesebb látogatói körökhöz is eljuthat, máiiskoláskorban. Köztudott, hogy a nemzeti kulturális identitásnak jó keletje van a nemzetközi turisztikai és médiapiacon. S ezzel el is érkeztünk az újabb nagy kihíváshoz, a tömegturizmus-kulturális turizmus által gerjesztett feszítő kérdéseihez. A múzeum és a turizmus a társadalmi kommunikáció két nagy rendszere, s mind a múzeum, mind pedig a turizmus szerves tartozéka a látvány, a megmutatás, tágabban a reprezentáció, valamint a személyes és intézményi találkozás, az interakció. A szabadtéri múzeumok legkorábbi megjelenési formáinál már kiemelték méltatói és kritikusai jelentős szerepét a turizmusban, a látogatók attraktálásában. S ennek igyekeztek is eleget tenni. A nagy mamutmúzeumok (például Louvre, Metropolitan, British Museum) és a világhírű képtárak mellett épp a skanzenek azok, melyek már a két világháború időszakában is jelentős tömegeket, turistákat vonzottak. Az 1970-es évekig a turizmust a három „s" vezérelte - sun, sand, sea (és a sex), manapság már inkább az ismeretszerzés, a nosztalgia és az örökség számít meghatározónak. A tömegturizmust felváltja a kulturális és/vagy örökségi turizmus, melyben a múzeumok, s így a skanzenek kitüntetett helyet foglalnak el. A turistaipar kettős hatásmechanizmusának megfelelően egyrészt pozitív effektusok érvényesülnek, hiszen a skanzenek örökös megújulásra kényszerülnek, egyre jobban nyitniuk kell a turizmus igényei felé, s ebből a tevékenységből jelentős anyagi forrásokhoz, szakmai és társadalmi presztízshez juthatnak külföldön és a hazai piacon egyaránt. Másrészt viszont a turizmus lelakó, mindent felfaló, dömpingáruvá silányító, globalizáló hatásai fizikálisan és szakmai értelemben is veszélyeztethetik az épületeket és berendezésüket. Múzeumainknak tehát meglehetős flexibilitással kell kezelniük ezeket a hatá14