Balázs György (szerk.): A jobbágyfelszabadítás és hatása a paraszti kultúrára, Vezető az 1948/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulója alkalmából rendezett időszaki kiállításon (Budapest-Szentendre, Magyar Mezőgazdasági Múzeum-Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1998)

szívesen alkalmaztak vendég cséplőmunkásokat, az alföldi parasztbirtok jellemző szemnyerési eljárása azonban a nyomtatás volt. A gabonát az erre a célra előkészített szérűn, kör alakban favillákkal terítették, ágyásba rendezték el, majd lovakkal megjáratták, hogy a szem a kalászból Csáplógép kiperegjen. Az ágyást ezután hosszú, görbefogú nyomtatógereblyével lazították fel, és húzták le a szemről a szalmát, töreket. A gabonaszemeket szórólapáttal magasra feldobva különítették el a szennyeződésektől, ezzel osztályozták is. vagy pedig kézirostával választották külön a szemeket. A takarmány előkészítéséhez a 18. század végétől a 19. század közepéig kizárólag kézi eszközöket használtak. Ezek közül a legarchaikusabbak a különböző őrlőkövek, kődarálók, mozsarak, kölyiik, amelyekkel a szemes takarmányt törték össze. A kukorica rnorzsolásához kisszék rövidebb oldalába vaslemezt vertek. Értékes darabnak számítottak a vasból kovácsolt, gyakran díszített szénavágók. A faragóspecialisták által készített fav illákat és gereblyéket rendszerint vásárokon szerezték be. 53