Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

43. kép. A pőreáthúzás egyik előcserző (színező) kádból a másikba. tulajdonképpen négyzet vagy kör alaprajzú, földbe süllyesztett kádak voltak, melyek felső szegélye mintegy 30 cm-rel a padlózat szintje fölé emelkedett. A gödrök átmérője és mélysége másfél-két méter volt. A gödör falát agyaggal erősen körbedöngölték, falát téglából készítették, ha a gödör bélése fából készült, kádnak nevezték. A kerek gödrökbe a bőröket egyszerűen beledobták, terítették, a négyzetes keresztmetszetű kádakba pedig rudakra aggatva függesztették. A rudak két végét a kád peremére támasztották. A bőrt a farrész szélén bőrlyukasztóval kilyukasztották, ebbe horgot vagy zsineget fűztek, aminek segítségével a bőröket farúdra erősítették (42. kép). A gödörben lévő levek, ha nyugalmi állapotban voltak, csak nagyon lassan hatottak a bőrre, ezért a gödörben zajló folyamatokat a lé mozgatásával igyekeztek siettetni. A cserzés gyorsítására szolgált a trejbolás, amit a felkavaró, trejbolófáva\Japátta\ végeztek. A nagy felületű, fanyelű lapát nyéllel ellentétes két sarkára láncot erősítettek. A lapátot