Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

31. kcp. Lé forgatás trejbolással. Meszezés A bőrök szőrtelenítését, a felületi rétegek eltávolítását könnyítette meg a meszezés. Szőrtelenítésre egykor fahamuból forró vízzel kevert pasztát használtak, ezt váltotta fel a meszes fürdő. Ezek a lúgos anyagok a nyersbőr rostjai közé behatolva a zsíros anyagokat elszappanosították, a szőrgyökereket fellazították, s a szőr könnyen eltávolíthatóvá vált. A meszezést a tímárműhely fészerében, az áztató szomszédságában lévő meszesgödörben végezték. A meszezéshez a mészkőt a tímárok égetett mész állapotban vásárolták meg. A műveletnél alkalmazott oltott meszet már maguk állították elő. A mész oltásához a fészer mögött gödröt ástak, s a bekészített mészhez kétszeres mennyiségű vizet adtak. Az oltott meszet jó ideig pihentették, s a tökéletes oltás után kapott szalonnás meszet vízzel mésztejjé hígították. A meszesgödörben a nyersbőrsúly 5-10%-nak megfelelő mennyiségű mésztejre volt szükség. Az először használt meszes fürdőt friss meszesnek nevezték. A mésztej pótlásával ugyanazt a levet többször is fel lehetett használni, ilyenkor már öreg meszesnek nevezték. Az öreg meszesnek - nagyobb baktériumtartalma miatt - erősebb volt a szőrlazító hatása, a friss meszesnek viszont a duzzasztó hatása volt előnyősebb erősebb lúgossága miatt.