Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

9. kép. A székelyudvarhelyi tímárcéh pecsétnyomóba 1584-ből. fejedelemség korában (1542-1691) a kereskedelem függetlenséget élvezett, és éppen a tímárok érdekében több központi intézkedés is született. Az 1578-as kolozsvári országgyűlés például „fej- és jószágvesztés terhe alatt" megtiltotta mind az élő marha, mind pedig a nyersbőr határon túlra való kivitelét (9. kép). Az erdélyi kedvezményesség híres tímár-dinasztiák kialakulását tette lehetővé, mint például a Karres-família. Ennek egyik tagja már 1640-ben a segesvári tímárcéh első embere volt, az utódok folytatták a mesterséget, egy késői leszármazottja a 19. század végén Medgyesen és Déván létesített tímártelepet. A 16. században céhlevelet kapott szatmárnémeti tímárság a 18-19. századra az ország egyik legjelentősebb tímárközpontjává vált, rangja a debreceni tímárságokéval vetekedett. A Délvidék heverte ki utolsóként a török időket. Itt a fontosabb alsókőrösi, apatini, fiumei céhek csak a 18. században alakultak meg. A tímáripar alakulása a múlt században és a 19-20. század fordulóján A 19. század elején I. Ferenc és V. Ferdinánd 1815-1847 között kiadott és a korábbiakat megerősítő céhszabadalmai a céhek egységes