Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

10. kép. Szászrégeni céhjelvények a 19. század közepéről. szabályozását, egyöntetűvé tételét célozták meg. Ekkorra a készítőktől önállósuló bőrkereskedelem és a lassan kifejlődő gyáripar a tímárságok vetélytársává vált. Az 1840-es XVII. és XVIII. törvénycikk már ennek a fejlődő gyáriparnak biztonságát szolgálta, akárcsak az 1842-ben megalakult Országos Iparegyesület. Az új körülmények között a céhek szabályai a fejlődés kerékkötőivé váltak^ „. . . hátráltatják a termesztvények és mesterművek alakulását. Ezért megszűnésük nagy hasznot hajtana és igen könnyen eszközölhető" - Széchenyi István szerint. A helyzetet felismerve a kis tímárságok igyekeztek üzemmé, gyárrá alakulni. 1853-ban a 38 pesti gyár között 2 volt bőrgyár. A bőrgyár minősítést az a tímárüzem érte el, amelyben legalább 20 munkás dolgozott, és amely gőzkazánnal rendelkezett. Ezeknek a feltételeknek legelőször az óbudai Sternberg-féle kordovános üzem és a Krausz-féle tímárműhely felelt meg (10. kép). A múlt század második felében a tímárságok egyre nagyobb része szerveződött gyárrá, üzemmé. Az Országos Statisztikai Hivatal 1871-es