Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

nem követi, annak bőrei megégettessenek". A francia De la Lande 1767-ben megjelent könyvéből úgy tudjuk, hogy a módszert egy Magya­rországon járt Larose nevú tímár honosította meg Franciaországban (3. kép). A magyar módra való bőrkikészítés lényege, hogy a szőrtelenítést nem meszezéssel, hanem kaszaszerű késsel végezték. Ezután a bőröket timsó és konyhasó keverékének oldatában áztatták, és többször megta­posták. Szárítás után a bőrt izzó parázs fölött olvasztott faggyúval zsí­rozták, hogy az így kitágított pórusok jobban felvegyék a zsiradékot. Magyar módra főleg a marha-, illetve ökörbőrt, vagyis a kimondot­tan nehéz bőröket dolgozták meg, amelyeket elsősorban a szíjgyártók használtak fel a lószerszám, kantár, függesztőszíjak készítéséhez, mert hajlékonyságuk, nagy szakítószilárdságuk miatt 5-6 évi igénybevétel után sem szorultak cserére. A glasszécserzés tulajdonképpen a timsós és zsírcserzés kombináci­ója, amihez a timsón és a konyhasón kívül tojássárgáját és búzalisztet is használtak. Az így készített bőrből leginkább kesztyűt varrtak. A magyarországi tímárművesség helyzete a középkorban, és a török hódoltság hatása a XIII. század végén a bőrkikészítést különleges magyar ipar­nak tekintették, és a magyarországi tímárok, szűcsök munkája nemcsak itthon, hanem külföldön is ismertté vált" - írja Horváth Mihály. Az 1211. évi összeírás idején, egyedül a tihanyi apátság körzetében 5 tímár és 7 szűcsmester dolgozott. Az első szakmabeli céh, a szűcsöké 1307-ben alakult. Az európai keretek kőzött kiteljesedő magyar államiság ipar­szervezésben is az európai sémákhoz igazodott, s a céhek szervezésével egy összeurópai iparoshálózatba illeszkedett bele. A céh megvédte tagjait a kontároktól, hamisítóktól, a tisztességte­len versenytől. Kiállt tagjai emberi, polgári jogai érdekében. Az iparo­soknak közigazgatási és bírói hatósága, oktatási intézménye, betegsegé­lyező és nyugdíjpénztára volt. Önkormányzattal rendelkezett, ami meg­nyilvánult például a heti és országos vásárokon bonyolított és más irá­nyú kereskedelmi ügyeik önálló intézésében is. A céhszervezet szoros közösségbe kapcsolta össze az egy-egy iparág művelőit, lényeges hatást gyakorolt munkájukra, fejlődésükre. Ebben nagy szerepet játszott a legények - sokszor országhatárokon túli - kötelező, hároméves vándor­lása, amikor is emberi tartásuk erősödése, szakmai ismereteik gyarapo­dása révén iparuk európai szintű művelőivé váltak. Érdekeik védelmében elsőként a debreceni tímárok alapítottak

Next

/
Oldalképek
Tartalom