Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA: Adatok Böde szőlőműveléséhez

A szőlőtőke gondozása Tavasszal, olvadás után, leginkább József-nap (márc. 19) környékén metszettek. A munkát nyíróollóvaX (metszőollóval) végezték el. Az oltványokat rövid csapra (2 szem), a direkttermő fajtákat 3 szemre metszették vissza. A nyíróollóval úgy vágtak, hogy a kicsorduló lé ne a rügyre folyjon (6. ábra), mert az könnyen megvakult. Aveszszőt a föld végébe hordták és ott elégették. Emlékeznek rá, hogy a filoxéravész előtt metszőkéssel (7. ábra) végezték ezt a munkát, de a 6. ábra. ma élő gazdák már mindannyi an metszőollót A metszés módja használtak. A tükefürész-sztX a tőke elhalt, elszáradt részeit távolították el. (A faluban levő uradalmi szőlőben 10—12 metsző dolgozott. A vincellér utasítása szerint a fajtáknak megfelelő módon vágták vissza a vesszőket. Ha a munkások között akadt fiatalabb, két idősebb, tapasztalt metsző közrefogta és segítette. Az uradalmi szőlőben gyakran metszettek bagófejre — az összes csapot lenyírták — és a következő évben kosarasra alakították a tőkéket.) Először május végén, június elején kötöztek, amikor az új hajtások már 20—30 cm-esek voltak. Nem volt általános gyakorlat, de néhányan e munka előtt válogatták meg a szőlőt. A termést nem hozó hajtásokat kitördelték, hogy a tőke szellősebb legyen és kevesebbet kelljen permetezni. Másodszor a szőlő elvirágzása után, harmadszor pedig augusztus elején kötötték meg a vesszőket. Azonban volt olyan gazda is, aki más7. ábra. A félhetente igazgatta a szőlejét. Kötőanyagnak álfiloxéravész elótt talánosan rafiát használtak, de a második világhasznált metszókés háború alatt, más nem lévén, az akácfa belső, fe86