Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA: Adatok Böde szőlőműveléséhez

ták az ékoltást is. Alanynak vadszőlőt (Ripáriát) használtak. A vadalany és az oltásra szánt szőlő vesszejét nyelvezés

sei illesztették össze (2. ábra) és rafiával öszszeszorították. A beoltott vesszőket iskolázták: árokba tették, jól beiszapolták, beföldelték és csirkézték (homokkal befedték a vessző föld feletti részét). Egykét év után annyira megerősödtek, meggyökeresedtek, hogy kiültették azokat. Saszlával szívesen oltottak, mert az könynyen megfogta. A gyökeres szőlő 40—50 évig is elélt. 1. ábra. Zöldoltás rögzítése bürökkarikával Telepítés A Böde szőlőterületét ért filoxéravész (amely a faluban az 1910-es években tetőzött) után szükségessé vált az újratelepítés. Télen kb. 1 m széles és 70 cm mély árkot ástak és folymatosan haladva átforgatták a földet. Az ültetésre a március és az április volt a legalkalmasabb hónap. Zsinór segítségével leverték az ujjnyi vastag jelkarókat. Ezek völgy felöli oldalára ásták a 40—50 cm mély lyukakat, amikbe elhelyezték a vesszőket. Megtrágyázták, földet tapostak rá, hogy ne kapjon levegőt , majd a tetejét lecsirkézték. A homok ugyan átengedte a napfényt, de májusban, mire a vessző kihajtott, lc2. ábra. Nyelvezés 82