Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA – HORVÁTH GYULA: Mutatvány Böde XX. századi táplálkozáskultúrájából

Libát keresztelőre, búcsúra (Szent Mihály-napra), vagy mindenszentekre vágtak. A máját a hájjal együtt megsütötték és reggelire megették. Az aprólékból levest főztek, bár a levest nem szerette mindenki. A felső combot bevágva, egyben sütötték meg a libát, majd lábosba téve ráöntötték a kisült zsírt és vizet is adtak hozzá. A sparhelt szélére téve megpuhult. A libazsírt általában sütemények készítéséhez használták fel. Kacsát is sokan tartottak. Ősszel (október, november táján) 2—3 hétig tömték. A bőrét lehúzva sütötték meg. A pulykát főtt krumplival hizlalták. Amikor 10—12 kg-os lett, rendszerint eladták, de ősszel egy-egy alkalommal saját fogyasztásra is vágtak. A nyakát, máját és zúzáját rizszsel készítették el, a többi húst pedig fokhagymával és majorannával ízesítve megsütötték. A húsételek, a növényi alapanyagból készült ételekhez hasonlóan meghatározott, hagyományos receptek szerint készültek. Technikai újítások csupán az 1960—1970-es évek tájékán jelentkeztek először, de a régi ételkészítési módok még ma is élnek. Jelentősebb változások akkor következtek be, amikor a rendelkezésre álló, korlátozott mennyiségű alapanyagok skálája az önellátást felváltó, üzletben való vásárlással kibővült. A jeles napok étkezési szokásai A nyersanyagok és az ételkészítési technikák bemutatásából is kiderült, hogy bizonyos ételek elsősorban az ünnepi asztalon jelentek meg. A köznapi étkezésben az ország legtöbb vidékén megfigyelhető valamilyen szabályszerűség, amely leginkább a heti étrend ismétlődésében nyilvánul meg és ebben főleg a hét húsos és tésztaevő napjait különböztetik meg.

8 Az ünnepi táplálkozás szabályszerűségét az évente ismétlődő étrend, a szülői háznál megtanult, hagyományos ételek készítése reprezentálja. Ezek az ételek a hétköznapi étrendtől nyersanyagukban^ készítési technikájukban, vagy mennyiségükben különbözhetnek. Az ünnep és a hétköznapok megkülönböztetésének egyik legfontosabb tényezője a táplálkozás, hiszen az ünnepi ételekhez gyakran kapcsolódnak hiedelem-, és szokáselemek is. Az év jeles napjai és megkülönböztetett időszakai közül fontos szerepe volt a böjtnek. A böjti étkezés rendjét a középkor óta val125