Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
BAKSA BRIGITTA – HORVÁTH GYULA: Mutatvány Böde XX. századi táplálkozáskultúrájából
sították. A sonkát és a szalonnát lesózták és felfüstölték. A kolbászt szintén felfüstölték, a kásás (kukoricás) és a hajdinás (ebbe vért kevertek) kolbászt (hurkát) pedig a padláson tartották, ahol kb. 2 hétig állt el. A máj egyik felét külön megsütötték vöröshagymás, paprikás zsírban. Babérlevéllel, borssal ízesítették és fogyasztás előtt megsózták. A vesét és a szívet a preszborsba (disznósajtba) vágták és ezt is füstöléssel tartósították. A tüdőt külön lesózták és felakasztották a padlásra. Később használták fel tüdős krumplileves készítéséhez. A füstölt lapockából, csülökből, fejből és a bürke bői húsvétra kocsonyát főztek. Ha túl füstös volt a hús, 2—3 szál sárgarépát is tettek bele, ami elvette erős ízét. Az oldalasból és a dagadóból egy evésre való darabokat vágtak, majd lesütötték. Úgy öntötték le zsírral, hogy teljesen elfedje a húst. Sokáig elállt így, de nem szerették igazán, mert a zsír kivette a hús ízét. Nagyobb munkák idejére tartogatták. Ha ettek belőle, a zsírt mindig vissza kellett önteni a húsra, hogy légmentesen elfedje azt. Disznóölés után egy-két alkalommal főztek pörköltet, vasárnapra pedig tejfölös-húsos káposztát. Vendégeknek és betegeknek sütöttek csak húst, mivel rendkívül szaporátlan volt, összeesett. Sokkal inkább kedvelték a kövesztett (főtt) húst (disznó- és baromfihúst egyaránt), amelyet különféle mártásokkal tálaltak. Bődén az általánosan ismert és használt mártások közül az egyik legnépszerűbb a zsömlemártás volt. Lábosban megforrósították a zsírt és apróra vágott fokhagymát, majd kevés pirospaprikát tettek bele. Erre került a kockára vágott zsömle, vagy a darabokra tördelt perecmácsik, végül az egészet húslevessel feleresztették. A fokhagymamártáshoz rózsaszínűre pirították a rántást és ebbe tették a reszelt, vagy apróra vágott fokhagymát. Kevés vízzel felengedték, majd aludttejjel elkeverték és sóval ízesítették. Gyakori étel volt vasárnap, egyszerre másfél liternyit főztek belőle. A paradicsommártás készítésekor rózsaszínű rántásra öntötték rá az egy-másfél liter paradicsomot. Megsózták, gyűszűnyi vöröshagymát, zellerzöldjét és cukrot tettek bele. A baromfitartás célja elsősorban az értékesítés volt. Saját fogyasztásra nagyon ritkán vágtak, pl. ünnepi'alkalmakkor, ha beteg volt a háznál, vagy ha az állat volt beteg. A jércéket értékesítették és a tyúkállomány kicserélésére használták fel. A kakasokat levágás céljából, a tyúkokat a tojásért tartották. 124