Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

deszkapadlózatán áll a hombár, ez a fejszével faragott tölgyfadeszkákból ácsolt kétrekeszes láda a búza, árpa, zab tárolására való. A hambárokba már nem férő szemesterményt zsákokba öntötték, amelyek az őrlésre zsákolt búza és a lisztes, korpás zsákok között sorakoznak. A kamrában tartják a különböző méretű, hasított fából hajlított vagy dongás mérőedényeket, a vékákat, felest, negyedest, „köpécét . Itt vannak a vörösfenyőből esztergált fatálak, a teknők, a rúdon a ponyva. A kamrában leljük meg a használaton kívüli cserépedényeket is. A kamraajtó elé tették ki a kis kézimalmot, hogy a szomszédok is őrölhessék az éppen szükséges kölest vagy málét. A lakóház és az istálló között álló kétrekeszes, boronafalú disznóól (2-3) az 1870-es években készülhetett. Az ól „neveltetőre' és „fiaztatóra , ill. „első ólra és „hátsó ólra" van osztva. Előtte a rekesztetlen kifutót hömlöci kövekkel alakították ki (31. kép). A disznóól folytatásába telepített istálló (2-2) 1880 körül egy megégett „zselyépes ház (zsilipéit) faanyagának felhasználásával készült. Az épület 42 30. kép Botpaládi kamra alaprajza