Kecskés Péter (szerk.): Felső-Tiszavidék (Szabadtéri Néprajzi Múzeum Tájegységei. Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1986)

3. A MÚZEUMI FALU

31. kép Disznóólak alaprajza és metszete: a) tiszabecsi sövényfalú sertésól b) kispaládi boronafalú sertésól anyagában és kivitelében vetekszik a telken álló lakóházzal. Belsejét kamráin, lóistállóm és marhaistállóm osztották, hatalmas padlásterében takarmányt tároltak. Ebben az istállóban a falak hosszában állnak a jászlak és a hídiások. A lóistállóban négy ló számára elegendő a jászol, melynek „rédelyében" mégis öt karikát látunk, hogy a „csintalan" lovat kétoldalról is megköthessék. Csupán a rédely készült fenyőfából, a jászol többi részét tölgyfából ácsolták, hogy elbírja a takarmány tököt, amit nagy mennyiségben adtak a lovaknak. Az istálló mérete, beosztása elárulja, hogy ebben a gazdaságban vagy egy tucat lábasjószágot tartottak szaporulatával együtt, 43