Kemecsi Lajos: Városképző. Ipar, kereskedelem a város és falu határán. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

Napjainkban a modern város fogalma szinte automatikusan jelenti a legkülönbözőbb társadalmi helyzetű, a nagyobb települések esetében igen sokféle etnikumú és vallású lakosok közösségét. A mezővárosok népességét formáló külső és belső tényezők között nyilvánvaló, hogy a növekvő természetes szaporodás mellett az intenzív bevándorlás is jelentős volt. Vásártartási* bíróválasztási, szabadmenetelűségi*, szabadabb öröklési jogokkal bírtak, s ez élesen megkülönböztette őket a szomszédos jobbágyfalvaktól. A népesség természetes gyarapodását elősegítették a házasodási szokások, hiszen már korán férjhez mentek a leányok, mint erről Bél Mátyás korabeli (1730-35 között készült) leírása is megemlékezik. „Szép hajadon leányt tizenöt éven felül ritkán látni, amelyik leány szeretnivaló már tizenkét éves korában is elviszik. Amelyik lány tizenhat éves koráig nem megy férjhez, azt legényhez nem való vén lánynak tartják." Gyöngyös városa országosan is a legnagyobb nemesi közösségek közé tartozott a közel 20%-ot elérő nemességgel (az országos átlag 5 % volt). 1841-ben 2152 nemes élt a mátraalji mezővárosban. Közülük a legtehetősebbek a birtokos nemesek voltak. Náluk szegényebbek voltak a kurialistának* nevezettek, akik saját szabad telkükön gazdálkodtak. A nemesi tulajdon gyorsan aprózódott az örökösödés miatt. Az elszegényedett nemesek között voltak, akik napszámosként voltak kénytelenek dolgozni. Számos meggazdagodott parasztpolgár is nemességet vásárolt. A személyükben nemessé vált parasztpolgárokat a megvásárolt oklevél neve után armális* nemeseknek nevezzük. A városban több, főleg arisztokrata család volt birtokos. A Rákócziak, Koháryak, Forgátsok és Nyáriak a 18. század elején, később a Grassalkovits illetve a herceg Esterházy család, az Orczy, Haller és Brudern családok szereztek birtokokat. Nemesi címerek A mezővárosok társadalmának piramisán legalul a zsellér jogállásúak álltak, akik közé a céhes iparosok egy része és a fuvarosok többsége mellett a kapások is tartoztak. A város saját szőlei - és a környéken bérelt szőlők - haszna jobb megélhetést biztosított egy felföldi, saját házzal rendelkező zsellérnek, mint egy, az alföldi megyékben élő és dolgozó egész telkes (24 hold szántó, legelő] jobbágynak. A saját szőlővel nem rendelkezők is megéltek a földesúri, majorsági szőlők bérmunkájából, vagy részes műveléséből. VÁSÁRTARTÁSI JOG: a mezővárosok rendszeresen saját bevételt szerezhettek az általuk szervezett vásárok tartásából. SZABADMENETELŰSÉG: a mezővárosi polgárok településükről szabadon elköltözhettek, földesuruk külön engedélye nélkül. KURIALISTA NEMES: a szegényebb nemesek csoportjába tartozó, aki saját szabad telkén gazdálkodik. A neve a nemesi udvarház latin elnevezésére - curia - utal. ARMÁLIS NEMES: az elnevezés a nemesi oklevél latin nevére utal. Nemességük csak személyüknek szólt, földjüket nem nemesítette, továbbra is adóztak utána. Ifjú pár [Szabadtéri Néprajzi Múzeum] 7