Kemecsi Lajos: Városképző. Ipar, kereskedelem a város és falu határán. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

VAROSKEPZO TENYEZOK, TARSADALMI SZERKEZET, MEGELHETES, POLGÁRI ELETMOD A mezővárosok keletkezése a 14. századra tehető, amikor a paraszti árutermelés kibontakozik és a job­bágyok szabadon költözhettek. Működésük a 15. szá­zadban már jól dokumentálható. Valódi kifejlődésük és virágkoruk a 18. században és a 19. század első felében volt megfigyelhető. A magyar mezővárosok többsége - köztük több felföldi is - az 1876-os város­rendezési törvény után falunak minősült. A mai Ma­gyarországon található 3 200 település között a vá­rosok száma meghaladja a 300-at. Ezen városok je­lentős része egykor mezővárosként működött, s sze­rencsés esetben egyenes fejlődési úton vált mai mo­dern várossá. Milyen tényezők segítették a mezővárosok fejlődését? Egyes mezővárosok az Alföldön, alkalmas természeti adottságaikra építve, az állattartásra (szürkemarha) szako­sodtak. Más települések, mint földesúri uradalmak központjai emelkedtek fel, és szereztek-kaptak kedvezménye­ket. Mezőváros-fejlesztő tényező volt a földesúri vár, vagy a törökök elleni harcok idején működő végvár. Az Alföld és az északi hegyvidék találkozási zónája kedvező feltételeket teremtett a mezővárosi fejlődésre. Az utak mellett létrejött vásáros helyek könnyebben fejlődtek mezővárossá. A felföldi mezővárosok (oppidumok*) is szereztek ki­váltságokat világi és egyházi földesuraiktól. Földesúri szolgáltatásaikat rendszerint pénzzel váltották meg. A mezővárosok lakói háromfelé adóztak: az állam­nak, az egyháznak és a földesúrnak. Külön kiváltság­nak számított a mezővárosok számára a közös adózás. r­U * Vásároshely (Gyöngyös] Ma is az egyik legaktuálisabb kérdés a he­lyi önkormányzatok gazdasági és szerve­zeti önállósága, s ma is fontos a települé­seknek a helyi adókból származó bevétel az intézményeik fenntartása és a helyben élők életkörülményeinek biztosítása érde­kében. A városi települések céhes iparukkal és mezőgazdaságukkal egyaránt specializálódtak. A mezővárosok legfelső rétegébe tartoztak a püspöki mezővárosok, mint amilyen Eger vagy Hejce volt, valamint az állami tulajdonú kama­rai mezővárosok, mint például Miskolc. Egyes felföldi mezővárosok rangját növelte, hogy kulturális központ is volt, mint Sárospatak, Eger vagy Miskolc. A Felföldi mezőváros tájegység a Múzeumban OPPIDUM: a mezővárosok latin elnevezése. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom