Kemecsi Lajos: Városképző. Ipar, kereskedelem a város és falu határán. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A mezővárosi kézművesek általában saját maguk árusították termékeiket. A csizmadiák vásári szokásai hasonlóak, mint a többi vásározó iparos mesteré. Egyes csizmadiák vásározni jártak, a kalendáriumból tudták, mikor hol van éppen vásár, többen összeálltak és szekeret béreltek. Rendszeres volt, hogy egyszerre több szekér indult el, így nem kellett félniük az útközben rájuk leselkedő veszélyektől: lopástól, rablástól. Mivel több vásártartó település meszszebb feküdt, sokszor éjszaka indultak vagy kora hajnalban keltek, hogy reggelre odaérjenek. A vásár előtt történt meg a nyílhúzás: egy kalapból vagy zacskóból papírra vagy gombra írt számot húztak, és a számok alapján osztották fel a vásárhelyeket. Minél nagyobb volt a kihúzott szám értéke, annál messzebb került a csizmadiamester a központtól. Rendszerint a helyiek kapták a legjobb árusítóplaccokat, aztán következtek a távolság alapján a többiek. A helyszínen sátrakat állítottak és asztalokra rakták az áruikat. A szegényebb mesterek azonban egyszerűen egy földre terített ponyván árultak. A piacozó-vásározó mezővárosi kézművesek tudták, hogy melyik vásáron kik a vevők, milyen árukat keresnek, mikor milyen árura van szükségük. Nagyon jól ismerték az árképzési hagyományokat a piackörzetükben. A trapéz alakú vásározó láda, amelyben a készterméket szállították, gyakorta vászonnal letakarva pultként szolgált a vásár ideje alatt. A hagyományos kereskedelmi formák segítettek kivédeni a manapság igencsak elterjedt gyengébb minőségű hamisítványok konkurenciáját. Te mit gondolsz? A reklámok vagy a divatirányzatok hogyan formálják napjaink kereskedelmét? Keress példákat! Természetesen a modern fogyasztói társadalom, a reklámok hatásmechanizmusai, illetve az ún. világmárkák és a divatkövetés kényszere is formálták/formálják napjaink kereskedelmét. A használt cikkek kereskedelme évszázados gyakorlat volt a mezővárosokban. A hagyatékok felszámolásával párhuzamosan, a korabeli árveréseken is használt bútorokat, eszközöket, ruhákat szereztek be a vásárlók. Gyakran kialakult a piacok, vásárok sok helyen önállósult része, melyen az emberek saját használt holmijukat, illetve az ócskások portékájukat árulták. A vásárnak ezt a részét nevezték bolhapiacnak, sőt tetűpiacnak is. A használt cikkek kereskedelme (pl. second hand] az utóbbi évtizedekben is gyakori a települések piacain, a vásárokban, a turkálókban. A használt cikkek kereskedelmének egyre jellemzőbb megoldása az internetes árusítás, online vásárlás, árusítás. Te mit gondolsz? Mi az oka a használtcikk-árusítás mai térhódításának? Kik lehetnek azok, akik előnyben részesítik ezt a beszerzési forrást? Válaszodat indokold! 24