Buzás Miklós: Mentés másként. Hagyományos technológiák alkalmazása a népi műemlékek megőrzésében. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)
Kitöltő anyagként más anyagokat is használtak: a vesszőfonást tapasztották („patics" fal), az álló karókat sárral fonták be („mereglyés" fal), vályogot, sőt égetett téglát is alkalmaztak. A padlás és a lakótér elválasztása számunkra természetesnek tűnik, de széleskörű elterjedése csak a 17-18. században következett be. A házak lepadlásolása is több lépésben zajlott: eleinte a lakótér fölött alkalmazták, és csak később kezdték a konyha részt is elkülöníteni. A födémek közül a legelterjedtebb a pórfödém volt, melynél az esetlegesen mestergerendával is alátámasztott fiókgerendák fölé két rétegben deszkázat került. Ennél a szerkezetnél a fatakarékosság csak a fedőrétegben jelent meg, ez lehetett nád, léc, sőt bizonyos értelemben a szalmapólyás födém is ide tartozik. A városi minták a síkfödém érzetét közvetítették, ritkán készítettek csaphornyos födémeket is, de jellemzőbb a stukatúrozás alkalmazása. Az alsó deszkázatot lebontva nem egyszer megleljük fölötte a korábbi, csak eltakart felületet. A födémtől nem mindig független a tetőszerkezet, különösen a szarufás tetőknél gyakori, hogy a kötőgerendákat egyben födémgerendaként is használják. Alapvetően két tetőszerkezetet különböztetünk meg: a szarufásat és a szelemenest. A szelemen a ház tengelyével párhuzamosan futó gerenda. Azok a szelemenes tetőszerkezetek, ahol a talpszelemenen, folyógerendán túl találhatunk még közép- vagy taréjszelement, esetleg mindkettőt. To©7 A szelemenes tetőkön belül a legarchaikusabb az, amikor a szelement ágasfa tartja. A népi építészetben az ollóláb a legelterjedtebb. Kőfalas vidékeken gyakran az oromfalak is tartják a szelement. Elsősorban a képzett mesterek hatására terjedt el a székes alátámasztási mód is. Gyakran a rendelkezésre álló fa minőségére vezethető vissza a szerkezet alkalmazása. Ahol csak kisebb, illetve gyengébb szaruanyagra tudtak szert tenni - például Kisalföldön ott igény volt a középső megtámasztásra, így mindenképpen szelemenes szerkezetet tudtak csak állítani. A tetőformák alkalmazása részben visszavezethető a szerkezeti kialakításra, de ezt több más tényező is befolyásolja, mint például a fedés anyaga. Több településen megfigyelhető, hogy a legkorábbi épületek kontyoltak, majd a 19. század végén az oromfalas kialakítás vált uralkodóvá, amit a 20. században újra a kontyolás követett. Ez az ingadozás napjainkig is tart, a tetőtér beépítésével az oromfalas megoldás újra előtérbe került. Te mit gondolsz? Mi volt az oka tetőtér-beépítés térhódításának? A fa fedési anyagként, zsindelyként az ország jelentős részén inkább a jobb módúak számára volt elérhető. A fában gazdag területeken azonban deszkafedések is készültek. A hosszú deszkafedés elsősorban melléképületeken maradt meg, de a 20. század eleji fényképek tanúsága szerint lakóházakon is alkalmazták. Napjainkra szinte teljesen háttérbe szorult a rövid deszkafedés [gánica], ami a századfordulón még általánosan használt lehetett a Székelyföldön. Dranica fedés 7
