Buzás Miklós: Mentés másként. Hagyományos technológiák alkalmazása a népi műemlékek megőrzésében. Skanzen Örökség Iskola 5. (Skanzen füzetek. Szentendre, 2011)

A nyílászáró szerkezetek eleinte nem különültek el határozottan a falszerkezettől, a szemöldök, a küszöb és a félfák a fal részét alkották. A fa- és vázasfalak visszaszorulásával alakult ki az önálló tok szerkezet (ezt ajtók esetében ácstoknak nevezzük), melyet jellemzően építés közben helyeztek el. Erre került a szárny, ami eleinte egyszerű hevederekkel összefogott deszkalap volt egy, esetleg két rétegben, az asztalosipar fejlődésével megjelenő betétes ajtólapok viszont már precíz megmunkálást igényeltek. A két technológia közötti átmenetet a rátétes lapok képviselik, melynek lapjaihoz már gyakran nem volt megfelelő az ácstok, hanem esztétikai okokból borítással látták el: eleinte csak a homlokzati oldalon jelent meg a borítás, de később a tok mindhárom oldalán, sőt kettős ácstok alkalmazásával a fal belső felületét is borítással látták el (időnként rejtekhelyet is kialakítottak mögötte). Az ajtók eleinte fa csapokon fordultak, és még a zárást is faszerkezettel oldották meg, de ilyet ma már kevés helyen láthatunk, helyette a helyi kovács által készített kovácsoltvas termékeket alkalmazták, melyeket később a gyári diópántok szorítottak ki. Az ablakoknál már szinte csak könyvekből értesülhetünk a korábbi megoldásokról (tolitu, lantornás ablak), az üveg elérhetővé válásával ezek a megoldások eltűntek. Korai ablakainkon viszonylag kis hutaüveg szemeket fa keretbe foglalva és gerébtokban helyeztek el. Eleinte a szárny levehető volt, csak később rögzítették vasalattal a tokhoz, melyet jellemzően a fal közepén helyeztek el. Ha a külső oldalra egy hasonló szerkezetet tettek, amit kifordulás ellen a belsőhöz rögzítettek, létrejött a kettős gerébtok, ha pedig a két oldali szárny egy közös tokra került, akkor pallótokról beszélhetünk. A 20. század elejétől a paraszti használatban is megjelent az a mód, hogy már mindkét szárny befelé nyílt, amit általában kapcsolt gerébtokkal oldottak meg. Az egyenetlen felületű huta üvegeket gyári sík üvegek váltották fel, ami lehetővé tette az üvegmezők növelését. A modern építészet hatására megjelent a hármas osztású „Tüzép" ablak. Mikor terjedt el Magyarországon az ablaküveg és hogyan? A népi építészetben a fát még padlóként is alkalmazták: általában párnafákra helyezett deszkapadlót készítettek belőle, ennek érdekes megoldása, amikor két egymáshoz ragasztott deszkát raktak le. A hétfalusi csángó berendezésnél falkárpitot is kialakítottak belőle. 8 Az undi lakóház gerébtokos ablaka a Múzeumban